Boldogságóra Program

Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Készségfejlesztő szakiskola
Hegyiatak csoport

A szamuráj szerencséje-mit jelképez a páncélom
A történet nagyon tetszett a szakiskolás nagyfiúknak. Semmije nem volt, de útja során egyre csak gyarapodott. Nem az volt a célja, hogy gazdag legyen, úgy győzte le a külső kihívásokat, hogy a rászorulóknak, akik kértek tőle, odaadta, amije volt. Ez felkeltette a csoportom figyelmét. A szamurájunknak volt ugyan saját problémája, de az ezzel való megküzdés közben figyelt másokra is. A történet nem a karddal, fegyverrel való küzdést mutatta meg, hanem azt a küzdelmet, amely közben gyarapodott. A megküzdéssel kapcsolatban azt már megfogalmazták, hogy egyedül nem megy, kell a segítség. A történet segítségével azt is, amit szívesen gyakorolnak ők is, hogy amikor adunk, cserébe kapunk is és ezzel előrébb juthatunk a megküzdéseink során.
A történet feldolgozás során sokáig az érdekelte őket, mit adott és cserébe mit kapott, mert egyre értékesebb dolgai lettek. Igen, de arról, amit odaadott, le kellett mondania. Szerepjátékot játszottunk, mindenki lehetett szamuráj. Mindjárt ki is derült, hogy a lemondás nehéz dolog, de mivel a történetben utána mindig jobb dolog történt vele, így követték a szamuráj példáját.
A következő feladatban, hogy -hogy nézne ki, ha szamurájok lennénk?
A szamurájruhák közül a színes azért született, mert ezzel mindenki látná, hogy kedves és barátságos emberrel találkozott. Rajzoltak izmokat takaró ruházat, hogy lássák az erőt, a hatalmat és a küzdést. A nagy szemeket is rajzoltak, hogy minden kihívást észre vegyen a szamuráj. Született olyan szamuráj, akinek nem volt fegyvere, mert már odaadta valakinek, de aki rajzolt kardot, azt mondta róla, azért tette, hogy a kard világítson, és azzal lássa az utat.
A rajzok elemzése közben jókat vidultunk, mert nem a rajzkészségük volt a fontos, hanem a kifejezett mondanivaló.
Felvérteztük magunkat mindennel, ami a megküzdéshez szükséges lehet.

Képek