Boldogságóra Program

Boldogságóra – Február
Megküzdés gyakorlása.
Ezt a témát a Boldogságóra kézikönyvben található egyik ötletet felhasználva valósítottuk meg a heti témánkhoz igazítva. Miután egész héten a farsangra készülünk így a könyvben található pók néni mintájára a Varázsló írt levelet. Ebben hasonló módon üzenetet hagyott a varázsló, hogy mivel előző napokban nagyon hangosak voltak és nem hallották meg amit a felnőttek kértek ezért elvitt pár kedvenc játékot. Ezt kolléganővel megbeszélve, reggel még a gyermekek érkezése előtt kivitte a csoportból. A gyerekek keresték is azokat, tanakodtak hova lettek. Volt, aki sejtelmesen mondta, biztos valaki az éjjel eltűntette. Majd a levelet, amit egy varázsló sapkával és varázspálcával rajzolt borítékban elhelyezve véletlen szerűn elejtettem a csoportban és figyeltem, hogy mikor, hogyan fedezik fel. Amikor megtalálták, hirtelen csend lett, tanakodtak, forgatták mi lehet, hogy került oda. Majd oda hozták és kérdezték ez micsoda? Nézzük meg! Kibontottuk és felolvastuk a levelet. Benne üzente a varázsló, hogy mit kell teljesíteni, hogy visszakapják a játékokat. Amikor a levél felolvasása zajlott, szinte minden gyermek oda gyűlt, aki nem az tátott szájjal figyelt onnan, ahol épp játszott. Figyelembe véve a csoport összetételt, és a fejlettségi szinteket, képességeket, valamint azt is, hogy új gyermek is érkezett, három feladatot terveztem.
1. Farsangi verset kellett mondani – a heti verseinket már biztos reprodukálással ismerték és ismételgették. – Drégely László: A Bűvész, Jancsi Bohóc
2. Egy farönk hídon kellett átkelni és egy nagy zárba kinccsel célba találni – babzsák dobás karikába – ami a varázsló kincseskamráját nyitja, ahova a játékokat rejtette.
3. Farsangi dalt kellett énekelni és tánclépéseket bemutatni.
A gyerekek nagyon élvezték, és nagyon igyekeztek végrehajtani a varázsló utasításait, megküzdöttek a kedvelt játékok visszaszerzéséért. A végén nagyon spontán a gyerekek fűzték tovább a játékot. Egy gyermek azt vélte látni a csukott ajtón, hogy mozog a kilincs, és felkiáltott, hogy nézzétek, mozog, valaki mozgatja! Izgalommal figyelték és vélték újra is látni. Bekapcsolódtunk hát és kérdeztük, hogy tényleg mozgott? Sejtelmesen, halkan mondtuk, várjatok, megnézzük, hátha a varázsló. Ezzel a spontán kialakult játékkal kapták vissza játékaikat, amit a csoport ajtóban tett le a varázsló. Ezt eredetileg úgy terveztük, hogy észrevétlen visszahelyezzük a helyére őket. Így a gyermeki fantáziának köszönhetően még színesebbé és izgalmasabbá vált a boldogságóra foglalkozás. Végül leültünk és beszélgetést kezdeményeztünk arról, hogy kinek milyen nehéz dologgal volt dolga, amit aztán sikerült valahogy elérnie. Volt e valami, amit úgy éreztek szeretnének megtanulni, de nehéz megcsinálni? A gyerekek azt válaszolták nem. Próbáltuk többféle módon megközelíteni a kérdést, máshogy megfogalmazva, de a gyerekeknek nehéznek bizonyult, nem tudták megfogalmazni. Végül mi felnőttek igyekeztünk saját egyszerű életkornak megfelelő példát elmesélni és visszautalni a játékok megszerzésért vívott játékos ,,küzdelmekre”, hogy értsék meg miről is szólt a február havi foglalkozásunk. A gyerekek még ebéd után is kérdezgették, hogy megint elviszi majd a varázsló a játékokat?
Zalavár, 2025. február 24.

Képek