Boldogságóra Program

A hónap során elvégzett feladatok:
Február a megküzdési stratégiák hónapja. A megküzdés azt jelenti, hogy az életünkben felmerülő problémák megoldására erőfeszítéseket kell tennünk, meg kell szüntetnünk őket, hogy jól érezhessük magunkat utána. Tehát a sikeres küzdelmeinkben benne rejlik a boldogabbá válás lehetősége, hiszen a feladatok céltudatos megoldása örömöt, elégedettséget okoz számunkra. A fentiek megbeszélésével kezdődtek a februári boldogságóráink. A küzdelmeink, testi-lelki csatáink során érzelmeink megsérülhetnek, ilyenkor fontos, hogy a negatív energiákat megszüntessük magunk körül. A gyerekekkel ezért gyakoroltuk a „figyelemkontroll”-t, a tudatos figyelmet, aminek segítségével megpróbáltunk csak olyan dolgokat, eseményeket, élményeket felidézni, amik kellemes, pozitív érzésekkel töltöttek el bennünket, így ezek a jelen pillanatban tartottak minket. Ezt a „hullám légzés” gyakorlattal egészítettük ki, vagyis a gyerekek hanyatt fekve, a kezüket a hasukra téve, csukott szemmel figyeltek a saját légzésükre, és a légzés által a hasukban érzett mozgásra. Közben egy szigetre képzelhették magukat, a tenger hullámzásáról, morajlásáról, megnyugtató hangjáról, madarakról, pillangókról, virágokról meséltem nekik, amiktől teljesen feltöltődtek, megpihentek.
A „kötéltáncos” című feladat is hasonló koncentrációt igényelt, lekötötte a figyelmet, hiszen a padlóra helyezett ugrókötélről nem szabadott járás közben lelépni. Ez még nehezebb lett, miután csukott szemmel és gyorsabb tempóban is kipróbálták a haladást a gyerekek, de hősiesen megküzdöttek a feladattal.
A megküzdés fogalmának megértéséhez jó példa volt a jegesmedvék története, akiknek a globális felmelegedés hatására az Északi-sarkvidéken nap, mint nap meg kell harcolni az élelemért, az élőhelyért. Többet kell úszniuk a jég olvadása miatt, több energiára van szükségük az életben maradáshoz. Így a jegesmedvéket a megküzdés szimbólumának választottuk, és sablon segítségével el is készítettük őket. Asztali dekorációként a mindennapi feladatainkra, saját napi küzdelmeinkre emlékeztetnek minket. Február 2-ra gondolva barna mackók is készültek papírból, hiszen nekik sem könnyű az élet: „Kibújás? Vagy bebújás? Ez a gondom óriás!” – így szól a mondóka. A táblára egy nagy barlang bejáratát rajzoltam, oda helyeztük fel sorban a kivágott és kiszínezett macikat, hiszen ők is küzdenek a téli alvás során a hideggel, az éhséggel, és velünk együtt várják már a tavaszt.
Az előttünk álló akadályok megszüntetésében nagyon inspiráló lehet, ha a körülöttünk élők bíztatnak, bátorítanak, dicsérnek, elismerik erőfeszítéseinket. Ennek kapcsán az „Adj egy ötöst!” című feladatot oldottuk meg. Körbe rajzoltuk a saját kézfejünket és az ujjakra olyan pozitív megerősítéseket írtunk, amikből saját magunk is erőt meríthetünk: Folyamatosan fejlődök! Kedves vagyok magamhoz! Szeretem magam! Értékes vagyok! A nehézségeket megoldom!
A „Mese a törött vízhordó edényről” című mese is rendkívül tanulságos volt. Rámutatott arra, hogy mindenkinek vannak a sok jó tulajdonságai mellett rosszabb tulajdonságai is. A cél, hogy az utóbbiakkal megküzdjünk, legyőzzük, átalakítsuk őket. Negatív szokásainkat azonban előnyünkre is fordíthatjuk, ha megkeressük bennük azt a legkisebb pozitívumot, ami előre visz minket. A mesében a lyukas edény szégyellte magát, hogy kifolyt belőle a víz, de a vízhordó ember dicsérete által büszke lett magára, hiszen nélküle az útszéli virágok elszáradtak volna. Minden jó, ha jó a vége! – tartja a mondás is. Tehát fontos az önbecsülés, önmagunk reális értékelése, aminek kialakításában a minket körülvevő emberek is sokat segíthetnek. Hogy erre emlékezzünk, „Önbecsülés edényt” készítettünk, vagyis rajzoltunk egy tetszőleges formájú edényt (váza, kancsó, vödör, üveg), aminek a belsejébe az önbecsülést segítő pozitív fogalmakat írtunk (helyes önértékelés, önszeretet, önbecsülés, személyes növekedés, őszinteség, szorgalom, rend, békesség, nyugalom, együttműködés, kedvesség, tisztelet, vidámság, egészség). Ezek megmaradnak számunkra, kellenek nekünk, „nem folyhatnak ki a vödörből”. Köréje pedig azokat a dolgokat írtuk, amik károsak számunkra, nincs rá szükségünk (önutálat, lustaság, irigység, hazugság, agresszió, csúnya beszéd, verekedés, csúfolódás) ezek „ki kell, hogy folyjanak, ki kell, hogy szivárogjanak” az edényből .
A rossz dolgoktól való megszabadulást segíti nálunk a „Rossz tulajdonságok ládikája” is, amit minden évben a farsangi időszakban a kiszebábbal együtt készítek el. A ládika egy cipősdobozból lett idén, ebbe kerülnek folyamatosan azok a cetlik, amikre mindenki ráírhatja azokat a dolgokat, melyeket meg szeretne szüntetni magában, maga körül. Aztán a ládát a kiszebábbal együtt hamvazó szerdán elégetjük (idén március 5-én), tehát a tűz és a lángok által jelképesen eltűnnek életünkből a nem kívánt dolgok.
„Az erdei tisztás” című mesét is felolvastam a gyerekeknek, amely helyszín a kis erdei állatok kedvenc játszótere, ami egy 3 napos esőzést követően víz alá kerül. Nyuszi Panna, Mókus Marci és Sün Soma a maguk módján próbálják megoldani a pocsolya okozta kellemetlenségeket, de a legjobb ötlet Róka Rudié lett. Az ő javaslatára ágakból, száraz levelekből egy hidat építenek közösen a víz fölé, amin mindenki kedvére átsétálhat a másik oldalra. Ezt jelképezte a melléklet útvesztője, aminek az útjait a gyerekek különböző színekkel tettek átláthatóvá. A tanulság pedig számunkra a mese utolsó soraiban rejlik:
„– Mindig jönnek nehézségek, de ha összefogunk, és mindannyian kitalálunk valamit, hogyan küzdjünk meg velük, akkor minden rendbe jön! – mondta Róka Rudi, amivel az állatok egyetértettek, és azóta, ha valami gond adódott az erdőben, mindig eszükbe jutott, hogy együtt és okosan bármilyen nehézségen túl tudnak jutni.” Elhatároztuk, hogy mi is ezt a példát követjük majd a jövőben, az iskolában, hiszen együtt minden könnyebb.

Képek