Boldogságóra Program

Ebben a hónapban a célok kitűzése és elérése volt a témánk. A hosszú, tartalmas és pihentető téli szünet után, ahogy első alkalommal találkoztunk, már érintettük a hónap témáját. A gyerekek élménybeszámolói után az új évről beszélgettünk. Kis post it-eket osztottam ki a gyerekeknek, melyre célokat írtak, melyeket az újév során szeretnének megvalósítani. Voltak köztük könnyebben elérhető célok és reálisak (pl. jobb bizonyítványt szeretne év végére, többet szeretne szabad levegőn mozogni) és voltak olyanok, melyek kicsit elérhetetlenebbnek tűnnek (pl. találkozni a kedvenc focistával) és olyanok is, melyek egyenesen elrugaszkodnak a valóságtól és már-már vágyálmoknak lehet őket nevezni.
Természetesen megbeszéltük, hogy miért fontos magunk elé célokat kitűzni, mi mindent tudunk megtenni a cél érdekében, illetve milyen érzéssel tölt el minket, ha több próbatételt kiállva, szorgos munkával a célokat tényleg sikerül is elérni. Milyen hosszú az az út, amíg eljutunk a végéig és addig mennyi érzéssel találkozhatunk. (pl. sikertelenség, kudarc, ha valami mégsem sikerül; önbizalom és kitartás, hogy meg tudom csinálni)
Ezek átbeszélése után, mégis inkább a „vágyálmokhoz” kanyarodtunk vissza és mindenki elmesélte, hogy mi szeretne lenni, ha felnő és ehhez mit kell megtennie. Szép rajzok is készültek belőle. Voltak teljesen hétköznapiak: fodrász, műkörmös, informatikus. De valaki híres sztárfocista vagy éppen szuperhős szeretett volna lenni és ezt festette papírra.
Ahogy az ecsetet és a ceruzát fogták a kezükben, kértem, hogy játszanak el a gondolattal, hogy mi lenne, ha az egy varázsecset lenne és amit megfestenek/rajzolnak vele, valósággá válna. A fantáziájukat szabadon engedve nagyon szuper ötletek születtek. Először mindenki csak magára gondolt, magának akart új cipőt, kiskutyát, tengerparti nyaralást, versenyautót stb. aztán a barátaikra és a szeretteikre is gondoltak. „Egy szép nagy házat festenék, hogy mindegyikőnknek legyen saját szobája!” vagy „Azt szeretném, ha apukámnak lenne egy gyorsabb autója és hamarabb hazaérne vele a munkából!” vagy ‘Azt szeretném, ha több pénzünk lenne és eltudnánk menni nyaralni!”
Ezután még jobban kiterjesztették ezt a gondolatot és még nagyobb dolgokon kezdtek el gondolkodni, ami még több ember életét befolyásolná, akár az egész világét. „Ne éhezzenek gyerekek sehol a világon!'” vagy „Mindenki kapjon karácsonyra ajándékot!”
Egy kisfiú ügyesen megfogalmazta, hogy ő a „nagyobb jó”-ra törekszik. Olyat festene a varázsecsettel, mellyel több embert is boldoggá tehetne és segítene sok mindenkin, nem csak magára gondolna, hiszen ha másokon segít, az őt is jó érzéssel és boldogsággal tölti el.
A közös beszélgetéseink, foglalkozásaink után, néhány gyerek összeült egy délután és közösen megírtak egy történetet, melynek címe: A varázsecset. Hétfő reggel felolvasták és bemutatták nekem és az osztály többi tagjának. A történetet itt megosztom, elolvasása után azt gondoltam, hogy igazán sikeres volt ez a Hónapunk a Boldogságóra jegyében, én a kitűzött célomat elértem!

Képek