Boldogságóra Program

A Társas kapcsolatok ápolása témakörét relaxálással („Tüdőtakarítás”) és beszélgetéssel kezdtük. Elsőként én meséltem az ovisaimnak a barátságaimról. Életem különböző szakaszaiban mindig mással hozott össze a sors. Más valaki volt a barátom az óvodában, az általános iskolában, a főiskolán és az ezt követő időszakban. Néhányan rövidebb, néhányan pedig hosszabb ideig voltak részei az életemnek. Hálás vagyok azért, hogy ezek mindig oda-vissza működő kapcsolatok voltak. Büszkén meséltem a gyerekeknek egy 37 éves barátságomról, ami még a mai napig is tart. Ez egy hatalmas kincs számomra! Továbbá hálás vagyok a családomnak is, mert mindent megoszthatok velük, bennük maximálisan megbízom. Jelen pillanatban a munkahelyemen is létezik olyan ember, akire mindig számíthatok.

Ezután arra kértem a gyerekeket, fogalmazzák meg ők, mit jelent számukra a barátság, meséljenek barátjukról.

„Szeretjük egymást.”
„Sokat játszunk együtt.”
„Nekem a tesóm a barátom. Mindig segítek neki.”
„Sokszor megölelem a barátomat.”

Örömmel tapasztaltam, hogy mindenki megemlített valakit. Szót ejtettünk arról is, hogy a barátok néha összevesznek, ha nem értenek egyet valamiben. Előjöttek különböző érzelmek: harag, szomorúság, vitatkozás. A gyerekeknek elmondtam, hogy ezek természetes velejárói a barátságnak és a megbeszélés segít abban, hogy újra békesség legyen köztük.

A beszélgetőkörben eljátszottuk a „Kis barátom, hogy vagy?” játékot, majd egy ölelést adtunk a mellettünk ülőnek. A gyerekek barátság szívecskét rajzoltak egymás kezére. Ovisaim meghallgatták Bezzeg Andrea meséjét, Bagdi Bella dalait és megoldottuk a munkafüzet feladatait is. Kolléganőim segítségével eljátszottuk a „Süni irigy lesz” című bábjátékot.

Fő célom, hogy csoportunkban nyugodt légkört alakítsak ki. Nagyon fontos számomra, hogy ovisaim jó kapcsolatot ápoljanak egymással. Úgy gondolom, mindez sikerült. Külön köszönettel tartozom kolléganőimnek, akikkel nagyon harmonikus a kapcsolatunk és természetesen az évek óta megtartott Boldogságóráknak. Megemlítenék néhány példát, amin keresztül tapasztalható, hogy a gyerekek empatikusabbak, kedvesebbek, megértőbbek, barátságosabbak egymással:

– a testnevelés foglalkozáson a nagycsoportosok segítik a kisebbeket
– fotózás alkalmával a gyerekek külön kérik, hogy barátjukkal együtt is készüljön felvétel
– ajándékokat hoznak egymásnak: egyik alkalommal az egyik kislány a barátnőjének hozott egy diafilmet, melyet közösen megnéztünk
– megünnepeljük a születésnapokat, öröm látni, ahogy az ünnepeltet szívből megölelik csoporttársai
– egy rajzpályázaton különdíjat nyertünk, az alkotókat nagyon összekovácsolta ez az esemény

Fontos számomra, hogy a csoportba járó gyerekek szüleivel is jó kapcsolatot ápoljak, hiszen rám bízták gyermekeiket. Ennek kialakítása érdekében gyakran szervezek közös programokat a családoknak (őszi családi délután, adventi készülődés, lámpás felvonulás, tojáskereső túra). Úgy tapasztaltam, hogy a szülőknek is szükségük van ilyen jellegű programokra. Büszke vagyok arra, hogy ezek a rendezvények teltházasak. Hiszek abban, ha nyitottan fordulunk a családok felé, kialakul egy bizalmi viszony.

Összegezve: Fontos a barátság, az emberi kapcsolatok! Jóban és rosszban! Köszönöm, hogy vannak barátaim!

Képek