Boldogságóra Program

A bukaresti Ady Endre Líceum VI. osztályos diákjai készítették a monológot
Mindenkinek jár még egy esély

Soha nem gondoltam volna, hogy közülünk valaki ,,áruló”. Először nem hittem el, de aztán közelről is meggyőződtem róla. A saját szemeimmel láttam , hogy Geréb a vörösingeseknél van és hallottam, hogy mindenről beszámol nekik. Elmondta, hogyan lehet bejutni a grundra és ő lesz az, aki utolsónak jön be hozzánk, nyítva hagyja a kaput az ellenségnek. Már az elején észrevehettem volna, hogy valami nincs rendben. Geréb jól ismerte Áts Ferit, azt állította, hogy a vörösingesek vezére soha senki elől nem szalad el. Ebből már rájöhettem volna, hogy valami nem stimmel. Kapcsolatunkban mindig folyt a béka-egér harc. Az elnökválasztás után mélyen a szemembe nézett és éreztem, hogy nem őszinte velem. Nemecseknek volt a legnehezebb feldolgozni, hisz ő volt a legérzékenyebb, legigazságosabb közülünk. Erősnek kellett lennem. Nagyon bántott engem is Gerébe tette, de Nemecsek nem láthatta rajtam a szomorúságot. Én voltam a kapitány és egy kapitánynak erősnek kell lennie, bár amikor gúnyosan kinevetett Nemecsek is látta, hogy tanácstalan vagyok. Épp a haditervet magyaráztam a csapatnak, amikor Geréb megjelent a kapuban. Békülni jött, azt akarta, hogy vegyem vissza. Én nem tettem. Még soha életemben nem voltam kegyetlen senkihez. Amikor elmenni készült, olyan érzelmek kavarogtak bennem, hogy megbocsátok neki, visszaveszem, ha megváltozik, de aztán nem engedtem a belső hangnak. Geréb apja is váratlan fordulatot jelentett azon a délután, amikor Nemecseket haza kellett kísérnem. Azért jött, hogy számon kérje tőlünk, hogy a fia tényleg aruló-e vagy sem. Nemecsek bátran kijelentette, hogy Geréb nem áruló.
Elérkezett a nagy nap, meg kellett védeni a grundot, azonban mielőtt a harc elkezdődött volna, egy hölgy érkezett, levelet hozott. A levelet Geréb írta. Miután elolvastam, éreztem, hogy ennek a gyereknek igazak a szándékai és valóban megbánta, amit cselekedett. Nagyon mélyről jöttek a szavak és a szívemhez szóltak. Annyira meghatódtam, hogy abban a pillanatban megbocsátottam Gerébnek. Kikértem a tagok véleményét is és mindenki beleegyezett abba, hogy visszavegyük. Geréb valóban megbánta tettét és a szavaiból éreztem, hogy ezúttal igazat mond. Végül is mindenki követ el hibákat. Mindenkinek jár még egy esély. Én megadtam ezt az esélyt és úgy éreztem, hogy ezzel örömet szerzek neki.