Boldogságóra Program

A hónap során elvégzett feladatok:
December a boldogító jó cselekedetek hónapja, ez az az időszak, amikor folyamatosan jók akarunk lenni, mert „jónak lenni jó”. A gyerekekkel megbeszéltük, hogy az ünnepi ajándékozás nem merül ki a tárgyi, anyagi adományokban, hanem az egyéb, lelki szükségleteket kielégítő kedves cselekedetek, gesztusok, figyelmességek, kedvességek, az egymásra való odafigyelés is helytálló lehet. Ennek jegyében már november 28-tól kezdődően elkezdtük téli dekorációval feldíszíteni a folyosót és a tantermeket. Mindannyiunk örömére elkészült a karácsonyfánk és az adventi koszorú is. Az őszi madárijesztőnket, aki a folyosón álldogált eddig, most átöltöztettük piros kabátba, sapkába és ő lett Mikulás Mimi, a Télapó lánya, aki most is a karácsonyfa mellett pózol. December 6-án meglátogatott minket az igazi Mikulás bácsi, aki kedves csomagokat osztott szét a gyerekek között, cserébe énekekkel, versekkel, mesével, egyéni rajzokkal, alkotásokkal köszöntöttük őt. December 7-én, szombaton megtartottuk hagyományos adventi vásárunkat, ahol ajándékként ünnepi műsort adtunk elő, ezzel szerezve mindenki számára meglepetést és örömöt. A bevétel a szülői munkaközösség számlájára került, amivel majd iskolai programjainkat, gyermekeink szükségleteit támogatják.
A nagyokkal megbeszéltük, példákkal érzékeltettük a szeretet-nyelv öt lehetséges kifejezési módját (elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, érintések), amit le is jegyzeteltünk: 5 ujjas kesztyű sablon ujjaiba írtuk fel őket, amiket mindenki kedve szerint díszített, színezett azután. Ezután körbe álltunk és „szeretet-köröket” indítottunk: ölelés, pacsi, kézfogás, kacsintás, mosolygás, papírszív körbeadása. Az adventi kalendáriumunk is jelképes volt, hiszen csoki, cukor helyett vidám, csapatépítő feladatokat, játékokat húzhattak ki a tanulók a „karton Mikulás” ködmöne alól, amiket szívesen és boldogan valósítottunk meg együtt.
Felolvastam a segédanyagokból a csillagokról, fenyőfákról és hógömbökről szóló karácsonyi meséket, ehhez kapcsolódóan készültek az ablakainkra fehér papírból kivágott dekorációk (fenyveserdő ragyogó csillagokkal). Festmények is készültek a faliújságra, amik a naplementében álló fenyőfákat ábrázolták, amiket hópihékkel tettünk vidámmá. Illetve mindenki kapott egy előrajzolt karácsonyi „üveggömb-dísz” sablont, amibe olyan dolgokat rajzolhatott/írhatott, amik a legjobb, legkedvesebb önmagukat, legféltettebb vágyaikat fejezik ki, hiszen a gömb amúgy is a teljesség, az egység szimbóluma. A kicsi gömbök aztán felkerültek a táblára egy óriási üveggömb belsejébe, ez jelképezte az összetartozásunkat, az egymásra való odafigyelést és az egymás iránti apró kedvességeket, figyelmességeket.
Papírból mézeskalácsházikókat is készítettünk 3D-ben, amiket fenyőágak közé helyeztünk és karácsonyi fényfüzérrel világítottunk ki. Még templom makettek is készültek, ezek így együttesen alkották a mi kis karácsonyi falunkat, amik a tantermi ablakpárkányon és a folyosói kisasztalon épültek fel, mindenki csodálatára és örömére.
Nagy örömöt szereztem a gyerekeknek a „Tükör a dobozban” című gyakorlattal. Azt mondtam, hogy a dobozban a világ legszeretetreméltóbb gyermekének képe van, helyette azonban a tükörképüket láthatták a gyerekek a dobozba helyezett tükörben. Mindenki egyenként nézhetett bele, csendben kellett maradnia, nem árulhatta el, hogy önmagát látta. A legvégén feltettem a kérdést, hogy ki a világ legszeretetreméltóbb gyermeke, háromig számoltam, és egyöntetűen csengett fel a válasz: „ÉN”! Ez a gyakorlat az önbizalom, a magabiztosság fejlődését segítette elő és jóleső érzéseket keltett a gyerekekben. Tetszett nekik a varázslat, hiszen mindenki valaki konkrét gyermeknek a fényképét várta, aztán önmagával került szembe.
A „Szeretet-folyosó” című gyakorlat is hasonlóan kellemes hatást váltott ki. Kellett hozzá egyfajta társak iránt érzett bizalom is, hiszen bekötött szemmel kellett előre haladni közöttük, akik közben jó kívánságokat, pozitív jelzőket mondtak az áthaladónak, érintésekkel irányították őket az úton. A végén pedig tőlem kaptak ölelést/kézfogást, ami már a biztonságos célba érést jelentette. Mindenki kipróbálhatta a játékot, aki szerette volna.
A december a „Mindenki karácsonya” című programmal zárult 21-én, ahol ismét előadtuk a Karácsonyi fények című műsorunkat, ezzel kívánva kis községünk lakóinak áldott, békés, szeretetteljes ünnepeket.

Képek