Boldogságóra Program

A társas kapcsolatok jótékony hatásai

Azok az emberek, akiknek legalább egy vagy több közeli barátjuk van, sokkal boldogabbak, mint akik sok felületes ismerőssel rendelkeznek.
A kutatások szerint nem a kapcsolati hálónk mérete, hanem az azt alkotó kapcsolataink minősége számít: az, hogyan és milyen gyakran veszünk részt közös tevékenységekben a barátainkkal, megosztunk-e egymással a mély gondolatokat és személyes érzéseinket, valamint nyújtunk-e érzelmi-lelki támogatást a barátainknak vagy rokonainknak.
2002-ben a pozitív pszichológia két úttörője, Ed Diener és Martin Seligman végzett egy kutatást az Illinois Egyetemen, a hallgatók azon 10%-a között, akik a legmagasabb pontszámot érték el a boldogságszintet mérő korábbi vizsgálatokban.
Diener és Seligman azt találta, hogy: a boldog hallgatók legszembetűnőbb közös jellemzői: az erős családi és baráti kötelékek, valamint a barátokkal való rendszeres időtöltés igénye volt.
Egy másik vizsgálatban az embereket véletlenszerűen kérdezték az aktuális hangulatukról. A kutatók azt találták, hogy azok voltak a legboldogabbak, akik éppen a barátaikkal vagy a családtagjaikkal töltötték idejüket, és azok voltak a legboldogtalanabbak, akik egyedül voltak.
Az emberek másokkal való konstruktív együttműködési készsége a boldogságszint előrejelzője.
Bár az továbbra sem világos, hogy azért segítünk-e másoknak, mert alapból boldogok vagyunk, vagy azért vagyunk boldogok, mert hajlandóak vagyunk segíteni másoknak?
A magány elkerüléséhez az embereknek – az esetlegesen laza kapcsolati hálójuk mellett – mindössze egyetlen szoros kapcsolatra van szükségük, ahol lehetőség van az önfeltárásra, az őszinte kitárulkozásra, és hajlandóak beszélni a személyes problémáikról és érzéseikről.
„Van-e olyan személy a környezetedben, akit akár hajnali négykor is felhívhatsz a problémáiddal?”
Minél több lelki-érzelmi támogatást nyújtunk másoknak, annál boldogabbak vagyunk, és annál tovább élünk.

Képek