Boldogságóra Program

Az optimizmus kifejezés nehezen definiálható a gyermekek körében, ezért többféle aspektusban igyekeztem rávilágítani őket a lényegére.
A mozgásos mondókák nagyon kedveltek a gyermekek körében ezért motivációként a „Kicsi vagyok én, majd megnövök én…” kezdetű mondóka hatásosnak bizonyult, hiszen kivétel nélkül minden kisgyermek körém gyűlt, és velem együtt mondták a mondókát, és utánozták a mozdulatokat.
Miután a szőnyegre ültek a gyermekek, mindenkinek az arcát megsimogattam, és közben minden kisgyermeknek mondtam, hogy „Örülök, hogy itt vagy közöttünk” ezzel erősítve biztonságérzetüket, pozitív énképüket. Sokan mosolyogtak ezen örömükben.
Az „Akkor voltam boldog, amikor…” mondat befejezése című játék nehéznek bizonyult, főleg a kisebbek körében. A nagyobbak (5-6 évesek) könnyebben feltudtak idézni egy-egy kedves emléket, amikor boldognak érezték magukat. A kiscsoportos korosztálynak pozitív töltetű élményeket soroltam, melyre bólogattak és mondták „Igen! Akkor boldog voltam”.
A tükörben saját maguk érzelmeinek megfigyelése izgalmasan sikerült, és sokszor elnevették magukat, ezért úgy gondolom, ez a szemléltető eszköz elérte a célját.
A tevékenységünk lezárásaként, megkértem, hogy válasszanak valakit, akit megszeretnének ölelni. Itt jól megfigyelhetőek voltak a baráti kapcsolatok, szimpátiák.
A varázsszemüveg formázása kezünk által jól felhasználható volt a játékba való visszavezetéshez.
Úgy gondolom a tervezett elemeket sikerült megvalósítani, és bízom benne, hogy érzékeltetni tudtam az optimizmus lényegét.

Képek