Boldogságóra Program

Ebben a hónapban az optimizmusról, a pozitív gondolkodásról beszélgettünk, gondolkodtunk közösen a gyerekekkel. Az első alkalommal beszélgettünk a szó jelentéséről, ki hallott már róla? milyen helyzetben? Szerintük mit jelenthet az a kifejezés, hogy „optimistán látja a világot”? Történt-e már veled olyan, amikor nagyon lehangolt voltál, de mégis jobb kedvre derültél, mert…? Érezted-e, hogy valamiben nem vagy elég jó, de mégsem adtad fel? Milyen gondolatok jártak ekkor a fejedben? Milyen tanácsokat tudsz másoknak adni ilyen helyzetben?
Felsoroltak olyan szituációkat, saját történeteket, amikor nem olyan jól indult a napjuk, napközben történt valami, ami elrontotta a kedvüket, bosszúság érte őket. Hogyan léptek tovább ezeken? Milyen gondolatok jártak a fejükben? pl. Nem hagyom, hogy ez az apró kis galiba elrontsa a jó kedvemet és rányomja a napomra a bélyegét! Megbeszéltük, hogy sokszor valóban „fejben dől el”, hogy hogy telik a napod, milyen lesz a hangulatod, te magad alakítod. Azt is ügyesen megfogalmazták, hogy az ő saját hangulatuk, akár a többiekre is hatással lehet.
Eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha lenne egy láthatatlan szemüvegünk, amelyben optimistán látnánk a világot, csak a pozitív dolgokat látnánk meg benne, a sok negatív ami sajnos körülvesz minket bárhol, a szemüveg segítségével ki lenne szűrve. Nagyon élvezték a gyerekek ezt a képzeltbeli kis kirándulást. Végig sétáltunk az optimista szemüvegünkkel az iskola folyosóján, az udvaron, az utcán, megfigyeltük magunk körül a környezetünket, az embereket, az emberek viselkedését egymással, játszótéren előforduló helyzeteket. Nagyon tanulságos volt, hogy mit látunk a valóságban és a pozitív szemüvegünkön keresztül, ahol csak a jóval foglalkozunk és azzal, ami nekünk örömet okoz és jókedvre derít.
Az őszi szép természetben nagyon szívesen töltenek időt a szabadban a gyerekek, ugrálnak a színes falevelek között, gyűjtögetik a gesztenyéket, a hangulatuk is jobb, egymással is megengedőbbek, toleránsabbak és kedvesebbek.
Innen jött az ötlet, hogy meghallgatjuk a Magna Cum Laude – Színezd újra c. számát, az iskola udvarán felhőtlen játék közben színes faleveleket gyűjtünk és „kiszínezzük a világot”. Tetszett nekik a feladat, szép munkák készültek. Közben meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok dalt, ami nagyon tetszett nekik, valamint megtanulták pár perc alatt a Remény, optimizmus erősségmondókát. Olvastam nekik a reggeli pozitivizáló gyakorlatról, amelyet biztosan ki fognak próbálni egy páran.
Az utolsó foglalkozás végére, az utolsó „ecsetvonással” elkészültek a szép kreatív munkák, melyek az osztálytermet díszítik.

Képek