Kapcsolódjunk egymáshoz, építsünk együtt Hála-hidat!

halafa-2.jpg

A 2024/2025-ös tanévben ünnepli iskolánk 10. jubileumi évét.
Ez alkalomból arra gondoltam, hogy a Boldogságóra Program 10 témájával tudunk kapcsolódni ennek a kerek évszámnak a megünnepléséhez.
Iskolánkban minden hétfői napot áhítattal kezdünk.
A hónap elején felvezettem a szeptemberi témát és arra hívtam az iskola tanulóit, hogy ebben a hónapban szólaljanak fel, osszák meg velünk személyes gondolataikat, érzéseiket a hála témában: hogyan élik meg, mit jelent számukra, mit köszönhetnek az iskolának. A szeptemberi hónap mottója lett nálunk: „Kapcsolódjunk egymáshoz, építsünk együtt Hála-hidat!”
Nagyon büszke vagyok rá, hogy szeptember valóban a hála kifejezésének gyakorlása jegyében telt iskolánkban. Hétről-hétre összesen 9 tanuló tett tanúbizonyságot bátorságáról és osztotta meg az egész iskola előtt a Hálával kapcsolatos gondolatait.
Első alkalommal a 3 Diáknagykövet vállalta, hogy kiállnak társaik elé és példát mutatnak bátorságból és őszinteségből. Hála Istennek példájukon felbuzdulva még 6 diák követte őket és tett tanúbizonyságot .
Számomra nem mindennapi élmény volt az, amilyen bátorsággal, nyitottsággal, érettséggel, bölcsességgel és őszinteséggel megnyilvánultak diákjaink.
Ennél a korosztálynál úgy gondolom, mindenképp példaértékű. Különösen büszke vagyok, hogy a legkisebbek, az iskola legújabb tanulói is ki mertek állni. Az osztályomból három gyerek adott hálát a közösség előtt.
Néhány elhangzott gondolat, a teljesség igénye nélkül:
„A hála nem mindig jött könnyen számomra. Meg voltam róla győződve, hogy mások élete jobb az enyémnél, és csak akkor lehetnék igazán hálás, ha az én életem is olyan lenne. Ez viszont lassacskán megváltozott. Talán azzal kezdődött, hogy észrevettem, anyukám minden nap azzal köszön el :” legyen szép napod!” Vagy lehet az az oka, hogy bármivel fordulok a nővéremhez, ő segít.A hálát sok mindenben meg lehet találni, és én meg is találtam. A mindennapi, megszokott dolgokban. Hálás vagyok, hogy a kutyánk rögtön elémszalad, ahogy hazaértem. Hálás vagyok, hogy mindennap van valaki, aki rám mosolyog, hiszen annyi fantasztikus embert ismertem meg az ittlétem óta, hogy fel se férnének mind a diára. Kicsit klisé, de hálás vagyok a naplementéért, ami megmosolyogtat esténként. Nem mindennapom zökkenőmentes, ezért főképp hálás vagyok, hogy megtanultam becsülni ezeket a kicsi dolgokat, amik mindennap jelen vannak, és mindig segítenek.” 10.osztályos tanuló
„Én elsősorban magáért az életemért vagyok hálás és azért, hogy az nem örök, mert ha örök lenne, nem értékelném. Hálás vagyok a családomért, a szüleimért, a nagyszüleimért és a testvéreimért, akik példát mutatnak nekem. Hálás vagyok a barátaimért, akik mindig mellettem állnak. Az osztálytársakért, a tanárokért és az összes emberért, akit életem során megismertem, legyen az jó vagy rossz, mert ha nem találkoztam volna velük, nem lennék az, aki ma vagyok. Én ezért vagyok ma hálás, köszönöm.” 10.o.
„A hála az életünk egyik legfontosabb érzése. Fontos, hogy értékeljük ami éppen velünk történik. Életünk során rengeteg mindenért lehetünk hálásak. A családunkért, akik jóban-rosszban mellettünk állnak és bármit megtennének értünk. A barátainkért, akik szebbé teszik az unalmas hétköznapokat. A kiskedvenceinkért, akik mindennél jobban szeretnek. A boldogságórákért, amik segítenek nap mint nap okot adni arra, hogy hálás legyek. Megtanítanak felfigyelni az apró örömökre, ezáltal is fejlesztik az érzelmi intelligenciánkat. Ez a téma áll hozzám a legközelebb, hiszen még a legapróbb pozitív dolognak is örülök, ami velem történik. Remélem, hogy egyszer mindenki átéli milyen is hálásnak lenni.” 10.o.
„Hálás vagyok azért, mert van családom, akik szeretnek, gondoskodnak rólam, és olyan gyereket neveltek belőlem, aki a legkisebb örömöknek is tud örülni.
Hálás vagyok azért, mert van tető a fejem felett a legnagyobb vihar alatt is.
Hálás vagyok a tanáraimért, akik legjobb tudásuk szerint adják át nekünk diákoknak az ismereteket.
Hálás vagyok a macskámért, aki mindig megvigasztal.” 7.o.

Külön öröm volt számomra, hogy osztályomban, a 7.b-ben megtartottam az első boldogságórát. Beszélgettünk arról, mit gondolnak, miért jó érzés hálásnak lenni, miért lehet a hála az egyik legfontosabb boldogságfokozó eszköz. Osztályszintű kísérletet végeztünk, hogy ezt bebizonyíthassuk. Mindenki gondolt egy dologra, amiért jelen pillanatban leginkább hálás, majd csukott szemmel, kezünket mellkasunkra helyezve, pillangóöleléssel háromszor megköszöntük. Csend lett az osztályban, élmény volt, hogy jöttek velem a gyerekek. Így fogalmazták meg kísérletünk eredményét: a hála érzése nyugalommal tölti el az embert és azért fontos, hogy tudatosítsa: van minek örülnie. Beszélgetésünk végén mindenkinek osztottam egy szívecskét, amire felkerült 3 hálaszó: miért adsz hálát a kapcsolataid, az iskola terén és melyik pozitív tulajdonságodért vagy hálás? A szívecskékből hálafa készült, mely az osztálytermünket díszíti első közös munkánk eredményeként.

Igaz már októberbe nyúló esemény, de szép, kerek lezárása volt a hála gyakorlásának az Idősek Otthonába tett látogatásunk az idősek világnapja alkalmából. Egy lelkes kis gyerekcsapattal szerettünk volna kapcsolódni az idősebbekhez is, hogy kifejezzük nagyrabecsülésünket, szeretetünket. A találkozásunk végén egy-egy hálaszóval búcsúztunk.
Azt hiszem sikerült felépítenünk közösen a „Hála-hidat”.

Képek