Boldogságóra Program

Elkezdtük az idei nevelési évben a boldogságórákat. Csoportunk átalakult, szeptemberben mindig csatlakoznak hozzánk az elballagott gyermekek helyére a kisebb csoportból azok a gyerekek, akik már elérték a középsős kort. Régebbi, nagyobb gyermekeink már tudják milyen is egy boldogságóra, de a kisebbeknek ez még újdonság volt, így a hetünket a boldogságóra bevezetésével kezdtem. Bemutattam nekik a boldogságórás macit, és a boldogság kerekét, majd a szeptemberi téma, a hála gyakorlását az oktatóvideó megnézésével kezdtük. Az erősségek virágainak bemutatása nagyon tetszett nekik, a hét folyamán meg is tanultuk a videóban elmondott kis versikét. A plüssmacikat kőrbe adva mindenkit arra kértem, mondja el, miért, kinek hálás és kérdeztem, hogy a hálánkat hogyan tudjuk kifejezni a másik felé. A beszélgetés után az Önbizalom Program játékai közül választottam egyet, a szőnyegen sétálva járkáltak és mutatkoztak be egymásnak. Jó kapcsolatépítő játék, mert erősíti az újonnan csoportba csatlakozott és a régebben csoportban lévő gyermekek közötti kapcsolatot. Érzékenyítő és közösségformáló játékként kőrben álltunk, egymás vállait fogva masszíroztuk egymást, és kedves, bíztató szavakat mondtuk a másiknak. Mivel egyéb külsős programjaink is voltak a héten ezért a tervezett festésre sajnos nem jutott időnk, viszont az Óriás szív elkészült, mindenki rajzolt bele valakit, vagy valamit, amiért hálás. Anyukájukat, testvérüket, háziállataikat rajzolták rá a legtöbben. A legszívmelengetőbb visszacsatolás a héten viszont egy szülőtől érkezett, aki egyik reggel mikor az óvodába érkeztek megállított és azt mondta: „Dóri, én a boldogságórákért vagyok neked hálás.” Meglepődtem nagyon, kérdeztem, hogy miért, majd az anyuka elmesélte, hogy otthon a kislánya az óvodai beszélgetések után elmondta neki miért hálás és hálából, köszönetképpen elpakolt és kitakarított a szobájában, ami az édesanyját az elmondása alapján nagyon meglepte. Én a meglepettség után megköszöntem, hogy ezt megosztotta velem, annyira jól esett ez, óriási hálát éreztem én is. Örülök, hogy a boldogságórák nem érnek véget az óvodában, hanem otthonra is jut belőle. Az ilyen pillanatok után gondolom azt, hogy igenis megéri pedagógusnak lenni, igenis megéri boldogságórás pedagógusnak lenni, mert sokkal jobb világot teremthetünk így. Alig várom az októberi boldogságórát! 🙂

Képek