Boldogságóra Program

2024. Szeptember
Hála hete
Ma kipróbáltuk a Kalandok kapuja kártyát, nagy sikerrel, sokáig lekötötte a gyerekek figyelmét. A Játékok után a szőnyegen ülve elővettük Dóri bábunkat, mert sokan nem is ismerik még, hiszen sok újonnan érkezett kisgyermekünk van. Dóri, meg a program, bemutatkozott, beszélgettünk a Hála jelentéséről, mikor érzünk Hálát, hogyan tudjuk beazonosítani ezt az érzést. Meghallgattuk Bella Szép nap c. dalát. A mese a tankönyvből, a Hálafa története volt, ami annyira kedves mese. A mese után vidám dalt is tettünk be: „Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek…” A dal után a holnapi teendőket említettem, ami tetszett nekik, így próbáltam motiválni őket, hátha holnap gyorsabban megy a pakolás!
Kedden a folyosóra kivágott levél formákat, színesceruzát, tűzőgépet helyeztem el egy kisasztalra, hogy színezzenek leveleket, anya-apa írja rá, miért Hálásak, és tűzzék fel a sünikre, amik a folyosót keresztül hálózzák a fejük felett, hagy örüljenek neki. Már készültek is rá levélkék. Ma süniket ragasztottunk levélkékkel, nehogy fázzanak a hidegben, ugyan úgy, mint a Hálafa a mesében, aki mindig szórt rájuk leveleket. A foglalkozásunkat Hálalánc alakításával kezdtük, ahol sorban állva, egymás kezét fogva mindenki elmondhatta, ma miért hálás. Egy kicsit azért akadozott a válasz, így váltottam, és mesét szőttünk. Egy elveszett cicáról szőttük a mesét. Kiderült, hogy Zsombi milyen fantáziával rendelkezik. A mese végén megbeszéltük, hogy a néni -aki elvesztette a cicáját – miért lehetett hálás. Megkérdeztem, ki mesélte el otthon anyáéknak, milyen mesét mondtam tegnap. Sajnos senki. Ezért adtam házi feladatot, hogy „kérjétek meg a szüleiteket, hogy a sünikre együtt ragasszatok hála leveleket!” A „Jól érzem” magam dallal zártuk a beszélgetést.
A szerda reggelt Hálavirág, Hálalevél színezésével kezdtük. Mondtam nekik, ez az amit beszéltünk, hogy el lehet rejteni otthon a virágot anyának, apának, és mikor megtalálják, majd örülni fognak nekik. Még a nagyszülőknek is készítettek néhányan. Amikor azt kérdeztem tőlük, hogy mit írjak rá, akkor néhányan kicsit megilletődtek, elég nehezen fogalmazták meg gondolataikat. Meg ami még zavart, hogy sokan csak annak örülnek, ha kapnak valami tárgyat. Na ezért leültettem őket, és figyeltem: „Ti nem hallotok semmit?” Dóri sírt. Azért, mert sokan nem tudnak hálásak lenni. Mondtam jó, akkor segítek. Nagyon sok mindent felsoroltam, aminek örülhetnek: fű, fa, eső, nap, az, hogy óvodába járhatnak, vagy egyszerűen csak van anyukám, van apukám. Nem is mindig kell bonyolítani a megfogalmazásban a miértet, örüljünk annak, hogy vannak! A visszakérdezésnél úgy éreztem, megértették. Pásztohy Panka: Pitypang és Lili, Pitypang testvérei mesét meséltem. Itt a kiskutya testvérei menhelyen vannak, illetve minden menhelyi kutya a testvére. Nagyon kis egyszerű, de sokatmondó történet volt ez. Imádom, ahogy figyelik az izgalmas, szívhez szóló eseményeket. Itt jegyezném meg, hogy ha elfogadjátok, ajánlanék egy írónőt, Holly Webb: Pille új otthonra lel című könyvét (is). Alvás előtt meséltem, pont ma fejeztük be, egy kiscicáról szól, tele érzelemmel, problémával, amit meg kell oldani, az érzelmek kifejezéséről, és arról, hogy mekkora baj, ha nem mondjuk el, amit érzünk. A szerzőnek több könyve is van.
Csütörtökön befejeztük a sünik ragasztását, aki pedig szerette volna, még készíthetett Hálavirágot is. Volt aki annyira belelendült, hogy nem győztem a hálákat írni a virág hátuljára. Amikor leültünk, kérdeztem, hogy ki rejtette el a Hálavirágot otthon, és aki igen, elmesélte, hogy hogyan reagáltak rá a szüleik. Kitettem a kisasztalra a Hála megerősítő kártyákat, és mindenki húzhatott egyet, amit felolvastam. Természetesen néhányat le kellett fordítani a saját ’nyelvükre’, de nagyon szeretem, hogy sokszor annyira személyes kártyát húznak, és ezt értik is, mosolyognak rajta. Nekik még a szép szín is tettszett, amit csak akkor láttak, ha megfordították a kártyát. Móra Ferenc: A cinege cipője verset gyakoroltuk, és megleptem őket egy Hála verssel, amit én írtam nekik, és igyekszem meg is tanítani.
Hálás vagyok a fűért, a fáért,
A madarak daláért.
Hálás vagyok a reggeli kenyérért,
Hálás vagyok minden egyes szóért!
Hálás vagyok, ha velem vagy,
és a szíved megdobban.
Örömöm lelem minden egyes napban,
Keresem, nekem hogyan esik jobban.
Hálámat kifejezni most tanulom,
Szerintem neked is megtanítom.
Ha hálát érzek jól vagyok,
Mindent csodának látok.

Pénteken Hálafát készítettünk festéssel, kézlenyomattal, pont úgy, mint a mesében. A levelek voltak fenn, lenn, alatta, mellette, és miközben festettük a tenyerüket, még a mesének egyes elemeit is ismételtük. Ma úgy alakult, hogy az egyik kislányunk búcsú napja volt, ma volt itt utoljára, másik oviba megy, ezért kívánhatott tőlünk valamit. Énekeltünk, és Szeretet alagutat játszottunk. Szinte mindenki csikizést, és simogatást kért. Elköszöntünk Boldog Dóritól, eltettük dobozába, hogy pihenhessen egy kicsit. Mondtam, hogy a Hála Világnapján majd elővesszük.
Még volt egy kis süteményevés, amit öleléssel köszöntek meg a gyerekek Bibinek. Egy tulipános kiskendőt adtunk ajándékba, ha ránéz, mindig jussunk eszébe.

Képek