Boldogságóra Program

A tanév utolsó boldogságfoglalkozása során abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy egy főiskolai óvodapedagógus hallgatónak mutathattam meg a csoportunk Boldogságóra foglalkozását, melybe ő is vidáman bekapcsolódott.
A foglalkozást egy olyan relaxációval kezdtem, ami a vidám hangulatot alapozta meg. A gyermekeknek készítettem három sík bábot, ami egy madarat, egy libát és egy medvét ábrázol. Megbeszéltük mi van a képeket, illetve minden képhez társítottunk egy utánzó mozgásformát. Egy boldogság dalt kapcsoltam a gyermekeknek, melyre szabadon sétálhattak a csoportszobában. Ha feltettem egy bábot, a hozzá rendelt mozgást kellett utánozni és így tovább haladni. Ezt követően a „Jobb veled a világ” című dalt kapcsoltam be a gyermekeknek. A feladatuk az volt, hogy egymás kezét végig kellett fogni, amíg a dal szólt, nem szabadott elengedni. Ülésből felálltunk, leültünk, ringatóztunk. Megbeszéltük, hogy együtt minden könnyebb, és ha segítségre van szükségünk, a másik ember, gyermek tud segíteni. (akinek nehezebben ment a felállás annak segített a mellette lévő társa) Ennek az etapnak köszönhetően a csoport kohézió nagyban fejlődött.
A gyermekekkel szeretet folyosót „építettünk”. Mivel a csoportom 4 és 5 éves gyermekekből tevődik össze, ezért a pozitív megerősítést tőlem hallhatták a gyermekek. Minden kis mosómaci végig sétált a szeretet folyóson, miközben a gyermekek tapsoltak egymásnak. A folyósó végén én vártam őket egy nagy öleléssel és pár kedves gondolattal. A pozitív énkép és a gyermekek önbecsülése folyamatosan fejlődik a boldogságfoglalkozásoknak köszönhetően.
A gyermekeknek felkínáltam a szabad játékválasztás lehetőségét. Kértem őket, hogy Ők válasszanak egy olyan játékot, amit a tanévben közösen játszottunk, és közben nagyon jól érzeték magukat. A székfoglalóra esett a választásuk. Megkérte egy gyermeket, hogy mondja el, hogyan is kell ezt a játékot játszani, ismertesse a játékszabályt. A gyermekek arcán láttam az önfeledt és boldog érzést. Úgy gondolom sikerült ezzel a foglalkozással is elérnek a célom. A gyermekek vidámat, boldogok és jó kedvűek voltak, aminek köszönhetően az aznapi hangulatuk is ilyen érzésekkel telve telt el.
A foglalkozás végén egy szeretetláncot indítottam, mely során egy ölelést adtak át a gyermekek a mellettük jobbról álló gyermeknek. Az öleléslánc végén felkínáltam a gyermekek számára, hogy mindenki menjen oda ahhoz, akit nagyon szeret és ölelje meg. Számomra is boldogság volt azt látni, ahogy a gyermekek átadták egymásnak az önzetlen és őszinte tiszta szeretetet. Természetesen én sem maradtam ölelés nélkül. 
A boldogságvár utolsó lépcsőfokára is felragasztottuk a hónap jelképét, mellyel szemléltettük, hogy feljutottunk a boldogságvár tetejére, ahol Boldog Dóra már várt ránk. Mindenkit megsimogatott és megpuszilt jutalmul az egész éves odaadó „munkáért”.

Képek