Boldogságóra Program

A téma bevezetésénél beszélgettünk a megbocsátásról és annak fontosságáról. Különösen kihangsúlyoztam, hogy ha meg tudunk valakinek bocsátani, azáltal mi is jobban fogjuk érezni magunkat. Rajzoltunk dühös, haragos és megbocsájtó arcot, majd elmeséltem A 3 csibe című mesét. A mesefeldolgozás után következő alkalommal meghallgattuk a Hoponopono dalt, melynek szövegét miután felírtam a táblára, szintén átbeszéltük. Ezután 8 képet vetítettem ki a táblára. Arra kértem a gyerekeket, hogy mindenki válassza ki azt a képet, amelyik szerinte leginkább köthető a megbocsátáshoz. Ezután megindokolhatták, hogy miért azt a képet választották, mit csinálnak azon a képen és hogyan kapcsolódik az a megbocsátáshoz. Érdekes, hogy talán 2 kivétellel, de majdnem az összes képet választotta valaki és nagyon jó indoklások születtek. Ezután elmondtam, hogy mindenki jól választott, mert az összes kép kapcsolódik a témához. Megpróbáltunk egy sorrendet is felállítani a megbocsátás lépéseit összeszedve. Miután kitaláltunk egy lehetséges sorrendet, levetítettem a Fragmentos c. kisfilmet. Feltettem a kérdést, hogy vajon mit jelentett a szereplők összetört arca. Nagyon jó válaszok érkeztek: megszégyenítés, gúnyolás, elutasítás, kiközösítés… Majd arról is mesélhettek a gyerekek, hogy szerintük végül mi volt az, ami meggyógyította az arcokat. A legnehezebb kérdés az volt, hogy mégis hogy tudta a kislány megölelni azokat, akik bántották őt. Ahhoz neki valóban, őszintén, tiszta szívből kellett megbocsátani. Ezt az őszinte, sugárzó érzést próbáltuk a következő játékban megjeleníteni az arcunkon. Ez a játék a szabadulás útja volt. De a közönyt, visszautasítást sem volt egyszerű megjeleníteni úgy, hogy nem lehetett grimaszolni, szemöldököt felhúzni, stb. Nehéz feladat volt kitalálni, hol van a kapu. Végül énekkel, zenehallgatással zártuk a megbocsátás témakörét.

Képek