Boldogságóra Program

Mini csoportunk gyermekei nagyon szeretik a meséket, különösen az állatokról szólókat. Áprilisban az egyik mesénk Szutyejev: Okoska botocska című meséje volt. Sokszor mesélek eszköz nélkül, mert fontosnak tartom, hogy a hanglejtés, a mimika, és az összes metakommunikációs jelzés elérjen a gyermekekhez. Most is így történt az első alkalommal, később báboztunk, festettünk, valamint drámajátékot is játszottunk.
Rövid beszélgetésekben többször visszatértünk a meséhez. Először a nyuszi segítőkészsége, a tárgyak többféle felhasználásának lehetősége került szóba, de később a süniről is beszélgettünk: Szép volt/jól esett a nyuszinak, ahogyan a süni beszélt vele? Miért nem volt mérges a nyuszi? Miért bocsátott meg a süninek? Amikor bajban vagy (pl. elesel) ki szokott neked segíteni? Milyen érzés, amikor segítenek neked? Szoktatok segíteni másoknak? Hogyan? A nyuszinak és a süninek milyen kedve volt/mit éreztek, amikor végül hazajutottak?
Játékidőben a kicsik macis kirakója is előkerült. Alaposan meg is vizsgáltuk, hogy az arcuk milyen érzelmet árul el. Ez is remek alkalom volt arra, hogy pl. problémahelyzeteket idézzünk fel, vagy megoldási stratégiákat találjunk.
Hihetetlen, hogy mennyi együttérzés, bizalom van a kicsikben! Van már, aki ki is tudja fejezni akár szóban, akár cselekedettel, és megjelenik a segítőkészség, egymás bátorítása is.

Képek