Boldogságóra Program

Április a megbocsátás hónapja. Ez a téma rendkívül nehezen érthető meg a gyermekek szemszögéből. Így az első boldogságórán a hónapban beszélgetést kezdeményeztem a témával kapcsolatban. A tanulóim a téma feldolgozása során megfogalmazták, hogyan próbálnak egy-egy problémán túllépni, milyen megbocsátási technikákat alkalmaznak. Nagyon eltérő javaslatok születtek a megbocsátás témájában, s a foglalkozás végén ügyesen összefoglalták a tapasztalataikat, valamint az újonnan megszerzett ismereteiket. Utolsó mozzanatként megtanultuk a hónap dalát. A következő foglalkozáson a Só című magyar népmesét dolgoztuk fel a gyerekekkel. Itt már nem a saját megbocsátási élményeiket kellett megvitatniuk a gyerekeknek, hanem valaki más életébe kellett magukat beleképzelni. A mesefeldolgozás után eljátszott szituációs gyakorlatok alapjául szolgált a megismert mese, valamint a gyermekek egy kicsit önmaguk és társaik személyiségével is ismerkedtek a feladatokon keresztül. A szituációk megoldása fejlesztette a tanulóim problémamegoldó képességét, toleranciáját és empátiáját is. Két foglakozáson pedig egy tablót készítettünk a gyerekekkel. A tablón egy „szív figura” egyik oldalán található üveges szekrénybe zártuk a negatív érzéseinket. Azért rajzoltunk üveges szekrényt, hogy az elzárt negatív élményeket külsőleg figyelve ne feledkezzünk el arról, hogy léteznek, de elzárva nem kerülhetnek, vagy csak ritkán a felszínre az életünk során. A szív másik oldalára egy lufi került, mely minden olyan pozitív érzelmet tartalmaz, melyet a mindennapjainkban előhívhatunk, hogy jobbá tegyék az életünket. A lufi szárát a mosolygós szívecske szorosan tartja, nehogy elveszítsük bizalmunkat társainkkal szemben. Úgy gondolom sokat a gyerekek sokat tanultak ebben a hónapban egymástól, valamint maradandó élményekkel gazdagodtak.

Képek