Boldogságóra Program

A gyermekek a minden napi játéktevékenységük közben, gyakran nézegetik a csoportszoba falára felhelyezett Boldogságvárunkat. Gyakran számolgatják, hogy milyen magasra is jutottunk eddig a lépcsőn, nem sok hiányzik a legfelső fokig. Bekapcsoltam nekik a Boldog vagyok dalt, melyre táncra perdültek néhányan. Meg is kérdezték: Boldogságóra lesz? Örömmel fogadták. Boldog Dóra eddig mindig a varázsládából jött elő, de a mai napon nem ez történt. Így keresni kezdtünk. A gyermekeknek sokféle ötlete volt, hogy hol lehet. Végül meglett, a polc háta mögé leesve. Szomorúan fejeztem ki magam, hogy nem vigyáztak rá. Megbeszéltük, hogy többet ez nem fog előfordulni, SAJNÁLJÁK ők is, hogy nem vigyáztak rá. Az első varázsszót már meg is tanulták a gyermekek. „ A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” relaxációval kezdtünk. A Ho’oponapono dalra, kértem őket, hogy most párban táncoljanak. A mozgás mindig örömforrás a számukra, így a lelkesedésük csak fokozódott. A dal végén a párok MEGKÖSZÖNTÉK egymásnak a táncot. Megbeszéltük, a második varázsszó jelentését, hogy mikor köszönünk meg dolgokat. Egyre bátrabban megnyilatkoznak, szívesen osztják meg gondolataikat, de egymást még nem hallgatják meg végig, sokszor túlharsogják a társaikat. Személyes példamutatásommal biztattam őket arra, hogy igyekezzenek jobban figyelni a társaikra, kérjenek BOCSÁNATOT, amikor szükséges, ne vágjanak egymás beszédébe. Ezután drámajátékot játszottunk. „Bocsánat családot” alakítottunk, ahol folyton bocsánatot kell kérni. Egy óvodába indulást játszottunk el. Segítettem őket rávezető kérdéseimmel, a hangulat felfokozottá vált, sokat nevettek, rendkívül vidámak lettek ettől a játéktól. Meggyújtottuk a mesegyertyát, a kiegészítő anyagból választottam, Mészöly Miklós: A bánatos medve című mesét. Maci kesztyű bábbal próbáltam élvezetesebbé, szemléletesebbé tenni a mesélést. A mese végén, SZERETLEK játékot játszottunk, megöleltük egymást. Megbeszéltük, hogy a szeretet nagyon jó és fontos, boldoggá tesz mindenkit. Eljátszottuk a „Szeretetgombóc” játékot. Minden reggel az egyik kisfiú szomorkásan érkezik a csoportunkba. Kértem a gyerekektől, hogy legyen ő most a” töltelék” és mindenki adjon neki egy ölelést, SZERETETET. Örömmel tapasztaltam, hogy mosollyal fogadta, vidáman vette a többiek ölelését. Ezt a játékot kibővítve is folytattuk. A munkatársam, a dajka nénim, aki bejött a csoportunkba, ők is szeretetgombócok lettek, mert egy ölelés mindenkinek jól esik. Megkértem a gyermekeket, hogy otthon is folytassák ezt a játékot a családjukban. Boldog Dóra a varázsigék ismétlésére kérte a gyermekeket. Megtanultuk a megbocsátás mondókát. A munkafüzetben található színezőt kedvük szerint színezte, aki szerette volna. A boldogságóra végén megint kérték a boldogság dalát, amit nagyon szeretnek. A mindennapi játéktevékenységük közben is gyakran énekelgetik, ez a dal a legkedvesebb számukra. A boldogságvárra felhelyezték a megbocsátás jelét, már alig várják, mikor nyílik ki a kapu. A foglalkozás végén, kis szívecskéket adtak egymásnak szeretetük jeléül. Senki nem maradt szívecske nélkül. Szeretet lett a Harangvirág csoportban. Otthonra is vittek haza a szívecskékből, melyet egy varázsigével kellett átadniuk. Az óvod udvarán még folytatni szerették volna a szeretetgombóc játékot. A többi csoportnak elmondtuk, hogyan kell játszani, majd több kisgyermek is bekapcsolódott. Jóleső érzéssel töltött el, hogy miden alkalommal a gyermekek jókedvvel, örömmel, felszabadultan, dalolva vesznek részt ezen az órán. A szülők várják a tájékoztatást tőlem, mert a gyermekük mindig lelkesen beszél a Boldogságóráról. Külön örömömre szolgál, hogy a váltótársam is kedvet kapott hozzá, így a következő órát együtt tervezem vele.

Képek