Boldogságóra Program

Boldogságóra foglalkozásomat a „Fújj-fújj” relaxációs gyakorlattal kezdtük. Miután boldog Dóra köszöntötte a gyermekeket, egy tengeri utazásra indultunk. A király kalandvágyó lévén rábeszélte a kapitányt, hogy kormányozza a hajóját minél távolabbi helyre, oda, ahol még sohasem járt. Az utazást drámajátékokkal tettem varázslatossá, hol a nap sütött, hol a szél süvített, hol dörgött-villámlott (dob hangjával szemléltettem a dörgést). Közben folyamatosan kérdeztem a gyermekeket, hogy mit éreznek. Azzal folytattam, hogy a kapitány nagyon kimerült, elaludt, emiatt a király végtelen haragra gerjedt, mivel a viharban a hajót nagyon dobálta a tenger. Szörnyű gondolatokat fogalmazott meg a fejében, hogy mit fog tenni a kapitánnyal, ha egyszer kikötnek valahol. És amikor szárazföldet értek, megjelent egy kislány, aki a sziget varázs szavával fogadta a királyt. A király megtanulta ennek az idegen népnek a megbocsátás nyelvét, amit a népének (gyerekeknek) is átadott, így a kapitányának is megkegyelmezett. A játékot követően közösen meghallgattuk Bagdi Bella Ho’oponopono dalát.
Ezután arra kértem a gyermekeket, meséljék el, hogyan érezték magukat az utazás során, az ő szívükben volt-e harag? Kezdetben a meséhez kötötték érzelmeik elmondását, majd rátértek személyes élményeikre, sértettségeikre, haragjaikra. Tudatosan igyekeztem mindegyik gyermeknél a megbocsátásra fókuszálni. Nagy segítség volt a Tündéri bocsánat mese, a gyermekek nagyon jól kiérezték belőle megbántás-megbánás- megbocsátás párhuzamait. A mese végén a gyermekek egy tündéri öleléssel egy-egy varázsigét súgtak egymásnak.
Minden gyermek készíthetett egy-egy varázskártyát, melyet szivecskével, virággal díszítettek, ezt hazavitték a családjukba, hogy a varázsige mellet ezzel is gyakorolják a megbocsátást.
A szülőknek a zárt csoportjukba továbbítottam a hónap elméleti anyagának kivonatát, illetve a könyvajánlatokra is felhívtam figyelmüket ( Gerald G. Jampolsky: Megbocsátás; Stiegervald Krisztián: Generációk harca a figyelemért…)

Képek