Boldogságóra Program

A hónap során elvégzett feladatok:
Január 9-én az első foglalkozásunkat a 2023. év értékelésével és a 2024. év köszöntésével kezdtük. A „Múlt Alaktól tanulok” és a „Jövő Alaknak üzenek” című feladat kapcsán arról beszélgettünk, hogy milyen kedves emlékeink, élményeink maradtak meg bennünk a múltból, illetve mik a jövőbeli terveink, elképzeléseink, amikre a legjobban vágyunk. Ezeket egy kinyomtatott feladatlapon rajzos formában is megörökítettük. A 2024-es esztendő számjegyeit nagy alakban színeztük ki, majd mindenki egyéni, sárkánymintás évszámot is kapott (mivel a 2024-es év a kínai horoszkóp szerint a „Sárkány éve”), amit kedvére dekorálhatott.
Egy nagy gombolyag kék színű fonalból elkészítettünk egy óriási közös pókhálót is, amit „CÉLHÁLÓ”-nak neveztünk el. Körben állva, keresztbe-kasba adogattuk egymásnak a fonalat, amíg mindenki sorra nem került és elmesélhette egy kedves előző évi emlékét. A visszabontásnál pedig mindannyian a legáhítottabb vágyukat, céljukat mondhatták el. A gyerekek a háló feszes tartásának érzetétől megtapasztalhatták, hogy mennyire fontos ennél a gyakorlatnál az összetartás, az egymásra való odafigyelés, a közös munka.
Sokat beszélgettünk arról, hogy az életben nagyon fontos, hogy mindig legyenek céljaink, amiknek az elérésére törekedhetünk. Ezek lehetnek távolabbi célok, vagy apróbb, rövidebb idő alatt megvalósíthatók is. A lényeg minden esetben az, hogy örömmel, lelkesedéssel, kitartással és odaadással haladjunk a beteljesülésükig, amihez persze hinnünk kell önmagunkban. Az egészséges önbizalom kialakulásához pedig fontos a feltétel nélküli önszeretet, ami arról szól, hogy olyan embernek értékeljük magunkat, aki méltó a szeretetre és a tiszteletre, még akkor is, ha hibázunk, vagy nem érünk el mindent, amit elterveztünk. Hiszen senki sem tökéletes, ez így van rendjén, de ettől még szerethetjük, becsülhetjük önmagunkat. Az önszeretetet és az önelfogadást segítő gyakorlatként körben ülve a szőnyegen elvégeztük a gyerekekkel a „Ringasd el magad!” című relaxációt. A végére érvén a legtöbb gyermek lelkesen mesélte a gyakorlat közbeni érzéseit, megosztotta gondolatait és pozitív élményekről számolt be. Az egyik kislány a foglalkozás legvégén odajött hozzám, és azt mondta, hogy ő gyakran fél és vannak rossz álmai, de most teljesen megnyugodott, el tudott lazulni és nagyon jól esett neki ez a játék. Javasoltam neki (természetesen a többieknek is), hogy otthon is elképzelheti a saját szeretet-hajóját, végezhet légzőgyakorlatokat és ellazíthatja, elringathatja, megnyugtathatja magát gondolatban.
Az önbizalom, önszeretet erősítését célozta meg a „Szeretem benned, hogy…” című gyakorlat is. A gyerekek szabadon, csendesen sétáltak a teremben, „taps” jelzésre kézen fogták a hozzájuk legközelebb álló társukat, egymással szembe álltak, majd dicsérő szavakat mondtak a másikról, meg is ölelhették egymást. Ezt több körben is ismételtük, hogy minél több pozitív gondolatot tudjanak egymásnak átadni a szavaik által. „A Győzelem Tündér dala” Bagdi Bella előadásában a szavak mellett a zene, a ritmus nyelvén is eljuttatta hozzánk és megerősítette bennünk az önmagunk iránt érzendő tiszteletet és elismerést.
Érdekes feladat volt a „CÉLEFÁNT”, mint állat elképzelése is. Először csak azt a szót írtam a táblára, hogy „elefánt”, elmondtunk róla mindent, amit a hétköznapi életünkben tudunk róla. Utána odakanyarítottam a „C” betűt, majd feltettem az ékezetet az „e” betűre. Innentől kezdve elindult a gyerekek fantáziája: egy színes, mesebeli elefántot képzeltünk el, aki nagy súlya ellenére, óriási füleinek segítségével szállni tud a fellegekben és azokhoz az emberekhez repül, megtalálja azokat, akik elakadnak céljaik megvalósításában, hogy segítsen az álmaikat valóra váltani. Így kapcsolódott ide „Az én nagy álmom” című feladat: egy tarkára színezett elefántot feltettünk a tábla közepére és körbevettük őt világoskék színű bárányfelhőkkel. A felhőkre mindenki rárajzolta/ráírta legféltettebb álmait, vágyait, céljait, hogy a „CÉLEFÁNT” segítsen a megvalósításukban.
Felolvastam „A pingvin, aki mindent tudni akart” című mesét is a gyerekeknek, amiben Ottó, a kis pingvin mindent tudni szeretne a környezetéről, olyan naggyá, okossá és ügyessé szeretne válni, mint a felnőtt pingvinek. Ehhez persze sokat kell tanulnia, erősödnie és kitartóan kell ragaszkodnia céljaihoz, elképzeléseihez. Elhatároztuk, hogy mi is ilyen céltudatosok, jövőre orientáltak leszünk, mint ő és hősiesen küzdünk az álmainkért. Hogy emlékezzünk erre, készítettünk egy tablót a sarkvidékről, ahol boldogan és békességben, nagy terveket szőve nőhetnek fel a pingvingyerekek.
Január 25-e a „Pálfordulat napja”. Ennek kapcsán arról beszélgettünk, hogy van-e olyan szokásunk, amit gyökeresen szeretnénk megváltoztatni, mert ez a nap kiváló alkalom erre. Összekapcsoltuk a témát egy farsangi hagyományunkkal is: minden évben készítünk kiszebábot, amit a farsang végén a „Rossz szokások ládikájával” együtt elégetünk. A ládikába lehet beledobni a farsangi időszak alatt kis cetlikre írva azokat a rossz szokásokat, tulajdonságokat, amiktől szabadulni szeretnénk. Az elégetés során pedig jó hinni a varázslatban, hogy azok valóban eltűnnek az életünkből.
Abban is egyet értettünk, hogy egyéni céljaink mellett fontosak a közös célok is, amik összetartják, motiválják az osztályközösséget. Ilyen, kissé még távolabbi, de egyre közeledő közösségi célunk most, hogy március 15-e alkalmából, a 4. osztályosokkal karöltve ünnepi műsorral képviseljük intézményünket mind az iskolai, mind a községi megemlékezéseken. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, rövid távú célok keretében elkezdtük a próbákat: verseket, szövegeket, dalokat, koreográfiákat tanulunk és fokozatosan, lelkesen, kitartóan haladunk a megvalósítás útján.

Képek