Optimizmus

IMG_1568.jpg

A tervezett tartalmaknak megfelelően igyekeztem a figyelmüket a megfelelő irányba terelni. Nálunk minden reggel a csoportszobába érkezéskor minden gyermeknek lehetősége van arra, hogy tudomásunkra hozza szóbeli kifejezést elkerülve az aznapi érzelmi állapotát. Ez a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy egy szomorú és egy vidám smile fejre helyezheti fel a jelét. Az előző napokban már többször előkerült Tódi törpe varázsszemüvege című mese, nagyon megkedvelték a mese szereplőit, napközben többször került szóba kinek mi maradt meg és miért volt számára érdekes.
Volt olyan kisgyermek aki a szomorú smile fejre tette a jelét szívesen megnyílt és elmondta társainak, hogy mit érez és miért volt reggel olyan szomorú amikor megérkezett. A relaxációs gyakorlat végén, Boldog Dóra kérdéseket tett fel aki előbb válaszolt az lett a mese szereplője. A mesét nagy átéléssel adták elő, volt akinek segíteni kellett, de lelkesen buzdították, segítették egymást. A mese végén beszélgettünk, voltunk-e már szomorúak. Akkor ki vigasztalt meg bennünket stb. Ebből több mindent is le tudtam szűrni a gyermek családon belüli helyzetéről, őrá pedig a későbbiekben majd próbálok a csoporton belül külön figyelmet fordítani.
Ajándéknak készítettek varázsszemüveget, amit díszítettek az adott hangulatuknak megfelelően különböző színekkel, formákkal stb. Egy két nagyobb gyermek még a szüleinek is készített mert szerette volna, hogy ők is másképpen lássák a világot.
Sajnos az a tapasztalatom, hogy gyakran és könnyen elterelődik a gyermekek figyelme, mert az otthonról hozott vagy a szabadjátékban ért sérelem hajtja előre a tetteiket, cselekedeteiket.

Képek