Boldogságóra Program

A hónap során elvégzett feladatok:
A boldogító jó cselekedetek hónapjában már december 1-én talpra állítottuk a folyosó egyik jól látható szegletében a karácsonyfánkat, mellé pedig egy kis asztalkára az adventi koszorú került. December 4-én pedig közös énekléssel meg is ünnepeltük az első gyertya lángra lobbanását. Ebből az alkalomból egy „Adventi kihívásra” hívtam az alsótagozat összes kis nebulóját: egy internetes csoportban találtam 24 db A/4-es lapra nyomtatható, színes feliratot, amikkel sorban, egymás után „kitapétáztam” az iskolai faliújságot. A feliratok pozitív üzeneteket, végre hajtandó jó cselekedeteket tartalmaztak/tartalmaznak, amelyek hozzájárulnak a csendes adventi várakozás meghittségének megteremtéséhez. A gyerekek azt kapták feladatként, hogy a számukra kedvező sorrendben és kedvük szerint próbálják teljesíteni az utasításokat, hogy általuk jobbá, kedvesebbé, türelmesebbé váljanak (Mosolyogj ma mindenkire; Legyél kedves valakivel! Beszélgess valakivel, akivel nem szoktál! Ölelj meg valakit! Tedd rendbe a társad padját!…stb.)
Idén az adventi kalendáriumunk is rendhagyóra, amolyan „boldogságórásra” sikeredett. Nem édességeket tettem a Mikulás alakú doboz fiókjaiba, hanem pozitív megerősítéseket írtam a „Pozitív gyerek vagyok” című kártyacsomag segítségével, amik a gyerekek önbizalmát hivatottak növelni (Céljaimat mindig elérem. Magabiztos vagyok. Egyedi és különleges vagyok. Bármi is történik velem az a javamat szolgálja. Mindig mindennek a jó oldalát nézem. Világomban minden teljes, egész és tökéletes. Szükség van rám és ezt észre is veszem… stb.) Minden kis fiókba az osztálynak szóló feladatok is kerültek, amelyekkel végig jártuk az adventi-karácsonyi ünnepkör legfontosabb eseményeit, hagyományait, szokásait, sokat énekeltünk, zenét hallgattunk, beszélgettünk. A gyerekek alig várták minden nap a „fióknyitást”, amit azzal tettem még izgalmasabbá, hogy a sorra kerülő tanuló nevét úgy húztuk ki aznap egy dobozból.
Csodás feladatként, igazi jócselekedetként vállaltuk idén a karácsonyi műsorban való szereplést, amiben ismert és kedvelt karácsonyi zenékkel, dallamos énekekkel, mozgással építettünk fel egy „élő betlehemet” a szállást kereső szent család, az angyalok, a pásztorok és a három királyok bevonulásával. A műsort mindenki örömére előadtuk a hagyományos falukarácsonyon és az „Adventi forgatag” elnevezésű jótékonysági iskolai délutánunkon is, ami sütivásárral, játszóházzal, táncházzal, meleg teával, a felnőttek számára forralt borral és kellemes együttléttel emelte az ünnep fényét és gyarapította iskolánk anyagi forrásait. Folyamatosan beszélgettünk arról és kiemeltük, hogy „jónak lenni mindig jó” és „kapni jó, de adni jobb”, hiszen ezek a mondások végig kísértek minket decemberben és kapcsolódtak a hagyományos ajándékgyűjtési programunkhoz is, aminek keretében csatlakoztunk az „Angyalbatyu” elnevezésű akcióhoz. A gyerekek a szüleikkel karöltve cipősdobozokba csomagoltak ajándékokat, amiket a rászoruló gyerekek számára juttattunk el a helyi önkormányzat segítségével. Ide tökéletesen kapcsolódott az „Angyal a cipősdobozban” című boldogságórás feladat (ez lett a főképünk), aminek apropóján mindenki elképzelte a saját segítő angyalkáját, és nyomtatott doboz sablonokra lerajzolhatta/írhatta, hogy mi lenne abban a cipősdobozban, amit ő kapna ajándékba. Mi a karácsonyi vágya, álma, mit szeretne a legjobban. Örültem, amikor a gyerekek nem csak anyagi javakat soroltak, hanem a legfontosabbak között említették a szeretetet, a megértést, az egészséget, a békességet, a kedvességet és a harmóniát. Ezeket szimbólumokkal ábrázolták a rajzaikon: szív, nap, felhő, pillangó, virág, hópihe.
December 15-e „a vicces karácsonyi pulóverek napja”. Ezt a napot már december 6-án, Mikulás napján elkezdtük ünnepelni az „Öltözz pirosba! című felhívásunkkal. Mindenki piros ruhában kellett, hogy megérkezzen az iskolába, sőt még Mikulás sapkát és egyéb, a napra jellemző szimbólumokat is magára rakhatott (hajpánt, sál, nyaklánc, karkötő… stb.). A gyerekek jelképes mikulás csomagot is kaptak, amiket tanítási óra ideje alatt a folyosón lévő cipőikbe rakott bele az elképzelt „Mikulás bácsi”, akit rengeteg elfoglaltsága miatt a pedagógiai asszisztenseink helyettesítettek.
A „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dal meghallgatása, eléneklése után pedig megbeszéltük/megértettük, hogy a legfontosabb, amit egymásnak adhatunk, az nem más, mint a szeretet, a jóindulat, a megértés, az egymásra való odafigyelés és a békességre való törekvés. Ennek jegyében, igazán tartalmasan teltek a decemberi boldogságóráink. Remélem, hogy mindenki sok pozitív gondolatot, meghittséget, kellemes élményeket és jó érzéseket visz haza a saját karácsonyfája alá.

Képek