Boldogságóra Program

A hónap során elvégzett feladatok:
November a társas kapcsolatok, a barátságok ápolásának hónapja, varázsszava pedig a „szív szava”, a munkafüzet 40. oldalán található rejtvény megfejtése: SZERETLEK! Sokat beszélgettünk arról, hogy az emberi kapcsolatok alappillére a család, utána jönnek a rokonok, osztálytársak, barátok, távolabbi ismerősök. De nem feledkeztünk meg kedves háziállatainkról sem, hiszen a legtöbb esetben ők is családtagnak számítanak, szeretjük őket. Ezután töltöttük meg nevekkel „A kör közepén” című feladat alapján a Boldogságórás munkafüzet 47. oldaláról fénymásolt koncentrikus körök sávjait. Középre került az ÉN, köré pedig kifelé haladva: CSALÁD +házikedvencek, rokonok, barátok, ismerősök. Az „Udvarias vagyok” (Mf. 48. oldal) című feladattal pedig azt nyomatékosítottuk, hogy különböző helyzetekben hogyan bánhatunk a legkedvesebben embertársainkkal, hogyan lehetünk udvariasak, figyelmesek, megértőek velük.
Azt is megbeszéltük, hogy igazi barát „nem terem minden bokorban”, nem könnyű rátalálni. „A róka és a farkas a lakodalomban” című mesét is elolvastuk ennek kapcsán (Mf. 41-42. oldal), ami nem éppen egy mintaszerű barátságot mutat be, de jó lehetőséget adott arra, hogy összegyűjtsük az igaz barátság ismérveit. Ezeket a táblára és a füzetbe is leírtuk (szeretet, megbecsülés, együttműködés, megértés, béke, önzetlenség, egyetértés, alázat, megbocsátás, őszinteség, bizalom, elfogadás, vidámság, együttérzés). Ezek alapján készült el a „barátságötös”, vagyis mindenki körül rajzolta a saját kézfejét egy üres füzetlapon, majd az ujjakra a számára legfontosabb 5 dolgot írta le a gyűjtés alapján. Azt kértem, hogy mindenki gondoljon a szeretteire, és a tenyérbe olyan szimbólumokat rajzoljon, amikről a szeretet, a baráti érzések jutnak eszébe (szív, nap, felhő, virág, szivárvány, pillangó… stb). Színezés közben Bagdi Bellától hallgattuk és vele együtt énekeltük a hónap dalát, a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek!” című nótát, amit már régóta ismerünk, és mindig jókedvre hangol minket. Relaxálás céljából megtanultuk a „szivárványlégzés” technikáját is (Boldogságóra Önbizalom Kézikönyv 50. oldalán található gyakorlat), ami nagyon tetszett a gyerekeknek, kellemesen ellazultak tőle és mostantól önállóan is gyakorolhatják, ha zaklatottak és megnyugvásra vágynak.
Az „Összetartó izé” című feladat kapcsán egy tablót készítettünk a tantermünk ajtajának belső oldalára: mindenki kapott egy sablont, ami egy gyerekfigurát ábrázolt. A feladat az volt, hogy képzeljék bele a legboldogabb önmagukat és színezzék ki olyan színekkel, amikkel örömüket leginkább ki tudják fejezni. Utána körben felragasztottuk az ajtóra a figurákat, így egy emberláncot alkottunk. A kör közepébe pedig felírtuk a jelmondatunkat: „Együtt egymásért!”. Alá az „1 Mindenkiért, Mindenki 1-ért!” felirat került. Ez a tabló egész tanévben emlékeztet minket az összefogás fontosságára. Az emberláncot november 13-án, a Kedvesség világnapján” élőben is megalkottuk. Megfogtuk egymás kezét, majd elindítottunk egy kézszorítást, amit tovább kellett adni a szomszédunknak (A címátadó ünnepségen tetszett meg ez a gyakorlat, már ott elhatároztam, hogy meg fogom valósítani a gyerekekkel is). Az összetartozásunkat ezzel a játékkal ünnepeltük meg, hiszen közösen örültünk a szorító jelzés visszaérkezésének.
Idén is készítettünk „barátságkarkötőt”: egyszerűen színes fonaldarabkákat kötöttünk egymás csuklójára, amivel a közös, boldogságórás együttműködésünket, összefogásunkat jelképeztük. A fonalakat elől hagytam a teremben, így a következő napokban is szívesen kötözgették egymás kezére a barátság jegyében. A „Hajtogattam Neked” című feladat mintájára pedig kedves képeslapokat, üdvözlőkártyákat írtunk/rajzoltunk egyéni elképzelés alapján, amiket mindenki a számára kedves személyeknek ajándékozhatott (barátok, barátnők, apa, anya, tanító néni).
A november is tartalmasan, boldogan telt el, mindenki kellemes élményekkel gazdagodhatott és jól érezte magát a foglalkozásokon.

Képek