Boldogságóra Program

A hónap során elvégzett feladatok:
Október az optimizmus gyakorlásának hónapja. Első foglalkozásunkat október 10-én a szabadban, az iskola közelében lévő játszótéren tartottuk meg. Friss levegőn, csodaszép napsütésben végeztük bemelegítő gyakorlatainkat, ezzel „a lelki egészség világnapját” is megünnepeltük. A „Séta-meditáció” című feladat során „hegy-pozícióban”, tehát magasba tartott kézzel, lassan sétáltunk előre, miközben figyeltük a közben felmerülő érzéseinket, érzeteinket és a tudatos jelenlétet gyakoroltuk. Az „Avar találkozó” című feladat keretében lefeküdtünk hanyatt a földre, behunytuk a szemünket, beleképzeltük magunkat a kedvenc kisállatunk helyébe és az aznap történt, legsikeresebben megvalósult élményeinkről elmélkedtünk.
Az Állatvédelmi témahéten, október 4-én megünnepeltük az állatok világnapját. Ebből az alkalomból kör alakban kinyírt zsugorfóliákra rajzoltunk minden alsós tanulóval bagoly-szimbólumot (Állatvédelmi témahét – 2023. + bagoly képmása szív alakú arcocskával), amiket aztán forró sütőben véglegesítettünk. Fonalat kötöttünk rájuk, majd az emblémákat egész héten a nyakunkban viseltük. Egy kutyás bemutató kapcsán a felelősségteljes állattartásra hívtuk fel a figyelmet, hiszen kedvenceink is érző lelkű lények, akiknek joga van a tökéletes, elfogadó szeretetre és gondoskodásra. Technika órán pedig kis rókákat készítettünk 3D-ben ebből az alkalomból, ez a rókacsapat emlékeztetett minket egész hónapban az állatok megbecsülésére.
Az optimizmus fogalmának konkretizálása után megállapítottuk, hogy tulajdonképpen a szeptemberi, a HÁLA hónapjában elkezdett feladatainkat folytatjuk. Hiszen az optimista ember keresi az életében azokat a dolgokat, eseményeket, élményeket, amik örömöt jelentenek a számára, amikért hálásak lehetnek. Idén is megbeszéltük, hogy a „félig üres a pohár” és a „félig tele a pohár” esetében az utóbbit kell választanunk, vagyis célunk, hogy észrevegyük mindenben a legkisebb jót is és arra próbáljunk fókuszálni mindig.
Optimistának a legkönnyebb lenni akkor, ha körülöttünk minden rendben van, ha olyan dolgokkal foglalkozhatunk, amiket szeretünk. Hát ez megvalósult gyermekeink számára, mert a nyári októberben rengeteg időt tölthettek homokvárépítéssel a szünetekben. A homokban homokból, falevelekből, fűszálakból és virágokból vidám, mosolygós arcok is készültek. Az optimista sünbirodalom pedig technika órán készült el: a sablon alapján előrajzolt és kinyírt sünik hátára a tüskék helyett élénk, őszi színekben pompázó papírlevelek kerültek, így egymás közelében sem tudják megszúrni a másikat. Ebből azt tanultuk meg, hogy mindenki felé nyitottan, szeretetteljesen forduljunk, lássuk meg a másik emberben rejtőző jóságot, legyünk segítőkészek és alázatosak, ne bántsuk egymást!
A munkafüzetben található rejtvény megfejtése alapján azt is megbeszéltük, hogy mindig, mindenre van MEGOLDÁS, hiszen „minden rosszban van valami jó”, csak meg kell találnunk! Egy szójátékot is játszottunk: az OPTIMIZMUS szó betűihez, az adott betűvel kezdődő pozitív fogalmakat kerestünk, amit a táblára írtam, a gyerekek pedig a füzetükben rögzítették a számukra legrokonszenvesebbeket (okosság, pozitivitás, türelem, igazság, mosoly, illem zene, magabiztosság, unaloműzés, szeretet)
A „Szépkereső képkeret” című feladatot mi egy kicsit kiegészítettük. Szerintünk az optimista ember egyik legfőbb külső jellemvonása a MOSOLY, így az üres képkeretbe lerajzoltuk a legmosolygósabb, legboldogabb arcunkat, a keretet pedig élénk színekkel díszítettük. Megbeszéltük, hogyha szomorúnak érezzük magunkat, akkor csak elővesszük a mosolygó képünket, valami szépre gondolunk, ami által egy-kettőre vidámabbak leszünk.
Miközben Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát hallgattuk, színes, vidám faleveleket is készítettünk, amiket krepp-papírcsíkokra ragasztottunk és az osztályban függő két lámpatest közé szereltünk fel egy mogyorófavessző és zsinór segítségével. Így egy színes mennyezeti függönyt alkottunk, ami kellemes látványt nyújt és gondoskodik az optimista hangulatról. Ugyanilyen függöny készült a másik két lámpatest közé is, csak óriási szőlőfürtök kerültek rá.
Elhatároztuk, hogy minden nap teszünk valami tökéleteset vagy legalábbis valami ahhoz közelítőt, így a jelmondatunk egy interneten talált és kivetített kép segítségével a következő lett: „Ez egy TÖK életes nap!” A képen lévő élénk, narancssárga színű tökök azt sugallják, hogy éljünk úgy, hogy a fenti mondatot minél gyakrabban hangoztathassuk! Az általunk színes papírból készített „tököcskék” is a fenti gondolatokat erősítették bennünk. Második jelmondatunk egy másik képhez kapcsolódik: „Attól szép a világ, ha Te is annak látod!” – önmagáért beszél, hiszen minden a mi tapasztalásunkon, életfelfogásunkon alapszik, hát akkor legyünk inkább mindig optimisták, vidámak és pozitívak! A képen látható esernyős csiga arra ösztönöz minket, hogy tudjunk lelassulni ebben a rohanó világban, legyen időnk nevetni, örülni még az esős időben is, hiszen „a felhők felett mindig kék az ég”!
Október 15-e, az „ölelés világnapja” idén vasárnapra esett, de mi az azt követő kedden „nagy öleléskörrel” ünnepeltük meg. Ennek az a lényege, hogy körbe állunk és sorban megöleljük, szeretettel üdvözöljük a mellettünk álló társunkat, míg végig nem ér a kör.
A hónap egyik nagyszerű élménye volt számomra az október 25-i címátadó ünnepség Budapesten az Erkel színházban, ahol személyesen vehettem át iskolánk számára a „Boldog Iskola” címet jelentő oklevelet és az önbizalom erősítésére megalkotott nagyszerű kiadványokat. Hálásan köszönöm a részvételi lehetőséget és az ajándékokat a Boldogságóra Program csapatának! Jobb Veletek a Világ!

Képek