Boldogságóra Program

A MESE „POZITÍV HATÁSA” AZ ELSŐ OSZTÁLYBAN ZSADÁNYBAN
A Zsadányi Református Általános Iskolában óvoda-iskola átmenet segítése Boldogságórákkal és más tevékenységekkel.
Az óvoda-iskola átmenet munkatervünkbe beterveztem, beterveztük az első osztályosoknak a mesélést. A tanító nénivel egyeztettem az időpontot, így 2023. 09. 28.-án került sor a mesemondásra. A kolléganőmmel, aki a mostani elsősök óvónénije volt, megbeszéltük, hogy bábozni fogunk egy ismert mesét. (A vajaspánkó, orosz népmese) Felkészültünk rá, elpróbáltuk, kiosztottuk a feladatokat. Úgy döntöttünk, hogy én mondom a mesét, az én kezemben lesz a vajaspánkó, Ő pedig a paraván mögött váltogatja a bábokat (öregember, öregasszony, nyúl, farkas, medve, róka) és mondja a bábok egy-egy mondatát (megeszlek, te vajaspánkó!).
A gyerekek kint voltak az udvaron és ahogy megláttak bennünket, odaszaladtak hozzánk. Én mentem be először és mondtam a gyerekeknek, hogy: „- Szervusztok gyerekek! Nézzétek, kit hoztam el látogatóba!” Minden gyermek odaszaladt az óvónénihez és átölelték, nagyon örültek, hogy újra látják és máris sorolták, hogy kinek van már pirospontja, ki milyen dicséretet kapott a tanító nénitől. Amíg a tanító néni megkérte a gyerekeket, hogy jöjjenek be, addig mi előkészültünk a mesemondáshoz.
Köszöntöttem a gyerekeket és megkérdeztem tőlük, hogy emlékeznek- e rá, hogy szeptember 21-én miért voltam már náluk. Jelentkeztek és mondták, hogy Boldogságórát tartani voltam. Amikor rákérdeztem a témára, arra is emlékeztek (A Hála gyakorlása volt a szeptember hónap témája).
Amikor azt mondtam, hogy:
– „Elhoztam az óvónéniteket, hogy segítsen nekem a mesemondásban”,
ekkor az egyik kisfiú azt válaszolta, hogy:
– „Te is voltál az óvónénink!”
Nagyon örültem, hogy emlékezett rá, hogy kiscsoportban én is velük voltam és oda mentem hozzá és megöleltem.
– „Hálás vagyok, hogy emlékszel erre!”
Megkérdeztem a gyerekeket, hogy tudják-e, hogy milyen alkalomból mondunk most mesét? Nem tudták, ezért elmondtam, hogy szeptember 30.-a a népmese napja (Benedek Elek születésnapja) és még ez a hét a művelődés hete, a tanulás ünnepe is. Ti iskolások, tanulók vagytok és a népmese fontos az embereknek! A népmese napja nem csak Magyarországon, hanem más országokban is fontos. Ezért a mese, amit elmondunk nektek azt ismeritek, egy orosz népmese. Felmutattam egy képet és kíváncsi voltam, hogy felismerik-e a mesét. Egyből kórusban örömmel mondták, hogy: – „A vajaspánkó!”
Elkezdtük a mesét és mindenki odaszegezte a tekintetét rám és a paravánra. Mindig is szerették, ha báboztunk mesélés közben. Amikor a vajaspánkó elkezdte az énekét, akkor volt, aki halkan énekelte, ezért a második éneklésnél kértem a gyerekeket, hogy énekeljék velem a dalt. Szívesen megtették. A mese végén nagy tapsot kaptunk. A tanító néni és a gyerekek köszönetet mondtak, és örültek, hogy itt voltunk. Azt mondták, hogy nagyon jó volt, gyertek el máskor is!

Reflexió:
Jól sikerült a mesélés az első osztályban. Jól gondoltam, hogy a gyerekeknek tetszeni fog egy bábokkal előadott mese még akkor is, ha ismerik. A kolléganőmmel megbeszéltük, hogy inkább csak én meséljek, mert azt már ismerik, ahogyan ő mesélte ezt a mesét. Jó ötlet volt, mert érdeklődéssel és figyelmesen hallgatták, sőt bekapcsolódtak az éneklésbe.
Az óvoda-iskola átmenet segítése ilyen és ehhez hasonló tevékenységekkel jó gondolat, mert bebizonyosodott, hogy a gyerekek és a pedagógus kollégák is igénylik és tetszett nekik.

Október második-harmadik hetében délutánonként mindig találkoztam a gyerekekkel, mert DIFER- mérést végeztem az osztályban. Ekkor megbeszéltem a tanító nénivel, hogy pénteken jövök Boldogságórát tartani.
A következő találkozás az októberi Boldogságóra témája kapcsán volt: Az optimizmus gyakorlása címmel.
Újra örömmel szaladtak elém, mert szünet volt és az udvaron játszottak a gyerekek. Megkérdezték, hogy most is mesélek- e Nekik és hogy csak egyedül jöttem-e? Mondtam, hogy igen, de legközelebb elhozom az óvónéniteket is!
Jót játszottunk a mosolygós és a szomorú arcokkal. Az egyik kisfiú annyira beleélte magát a játékba, hogy azt hittem, igazából sírva fakadt. Ezért, őt megpróbáltuk felvidítani, de akkor azt mondta, hogy csak viccelt és már mosolygott is. Nagyon örültünk ennek mindannyian. Beszélgettünk arról, hogy milyen szép az idő, gyönyörűen süt a Nap és a fák őszi színekben pompáznak. Még mindig hallani a madarak csicsergését, mert jó az idő. Elmondták a gyerekek, hogy milyen sok betűt ismernek és már sok piros pontot is gyűjtöttek, ki ezért, ki azért kapta. Mindezeket örömmel, boldogan sorolták.
Meg is hallgattuk ezek után a hónap dalát, Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok címmel. Emlékeztek rá a gyerekek.
A mesét csöndben hallgatták, azután az egyik gyermek azt mondta, hogy: – „Nekem is jó lenne ez a varázsszemüveg!” Örültem ennek a kérésnek és elővettem a színezésre szánt szemüvegeket és az optimizmus jelét a mosolygós arcot. Közben újra meghallgattuk a zenét. A gyerekek nagyon hamar kiszínezték, sőt volt, aki az ollóval szépen ki is vágta és feltette az arcára a szemüveget.
Végezetül, hogy egy kicsit lecsendesedjenek, elővettem a témához kapcsolódó meditációs gyakorlatot. Ez mindig pozitív hatással van a gyerekekre!
Jó volt megint velük lenni és látni, hogy milyen sokat tanultak, fejlődtek az iskolában.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus

Képek