Boldogságóra Program

Óvodai csoportunkat 3-6 éves korosztályú gyermekek alkotják vegyesen, velük sikerült egy rendkívüli boldogságos tanévet magunk mögött hagyni:
Szeptember hónapban a hála fogalmával, érzésével, megélésével, átérzésével, megfogalmazásával foglalkoztunk mindennapi tevékenységeink közben is. Megismertük Bagdi Bella: Szép nap, ölelj át engem című dalát, majd a Hálafa történetét meséltem el a gyerekeknek. Lezárásként és továbbadásként hálagyúrmázást tartottunk, mely oly kedvelt, kedves tevékenység a gyermekek számára. Szinte mindenki egyszerre szeretett volna ajándékot készíteni hálája jeléül, amit ügyesen meg is fogalmaztak, s hogy biztosan ne felejtődjön el, mire értük jönnek délután, egy kis papírra feljegyeztem azt.
Október hónapban az optimizmus gyakorlása, a vidámság, derű, móka, kacagás, jókedv megélése, pozitív értékelés és önértékelés, pozitív szemléletmód megalapozása és feszültség oldása volt a központi feladatunk a boldogságóra keretében. Bagdi Bella: Boldog vagyok… című dalát hallgattuk, ismertük meg, majd szomorú-vidám játék után a Lókötő róka című már ismert mesét adták elő a gyerekek, így dramatizálással dolgoztuk fel a témát. Hogy mindenki, aki szeretne szerephez juthasson egy karaktert többen is megszemélyesítettek egyszerre, így a kisebbek és a kevésbé aktív, vagy visszahúzódóbb gyermekek is örömmel és bátran vállalták a drámajátékot. A mese utáni beszélgetésben a gyermekek által a hétköznapokban megélt problémahelyzetek is felszínre kerültek, melyet közösen oldottunk fel, s az optimista szemléletmódot gyakoroltuk. A téma kiszélesítésére az öltözőben a faliújságra készítettük el Legszebb jövő varázsgömbünket, melybe a kollégák és a szülők is írtak, fogalmaztak meg pozitív elképzelést.
November hónapban a társas kapcsolatok ápolása, a barátság, a családi kapcsolatok és a bennük rejlő boldogító erő felismerése, megélése, felszabadításának módjai kaptak szerepet. Bagdi Bella: Ha boldog, vagy mutasd meg mindenkinek dalát ismerhettük meg, melyet megelőzött a gyermekek által már jól ismert, és kedvelt: Ha jó a kedved… dal éneklése és mozgással kísérése, mely jó bevezetője volt a még ismeretlen, de hasonló dalnak. A téma feldolgozásához egyéni családbemutatást választottam, otthonról hozott fotók segítségével. A gyermekek örömmel és büszkén mesélték és mutatták meg nekünk a családtagjaikat, a nagyobbak teljes névvel a kisebbek pedig, ahogyan ők szólítják a szülőt, testvért. Egyetlen egy gyermeket sem kellett ösztönözni, még a legkisebbek is bátran vállalkoztak arra, hogy szeretett családtagjaikat megmutassák mindenkinek. A barátválasztásos Add tovább a szót! teljesen jól működött a bemutatás továbbadására. Az „Azt szeretem benned, hogy…” játékot kibővítettük a családra és a barátokra, így a csoport nagyobb része nem egy, hanem 3-4 ajándékot is gyűjtött az óvoda udvarán, amit odaajándékozott az általa szeretett személynek.
December hónapban a jó cselekedetek boldogító erejének megélése, megtapasztalása, „Az adni jó!” érzés csíráinak elültetése és hatásának megfogalmazása volt a központi témánk az ünnepvárás mellett. Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát a hónap folyamán sokszor meghallgattuk, így elsajátíthatták a gyermekek. A szülők bevonásával két szervezet gyűjtéséhez is csatlakoztunk, melyhez cipősdobozokat díszítettünk fel a gyerekekkel, majd ajándékot helyeztek el benne számukra ismeretlen, hátrányos helyzetű gyermekek számára. Felemelő volt látni, hogy milyen szeretettel viseltetnek a nehéz sorsú gyermekek iránt. Bezzeg Andrea: A szívem kertje című mesét mondtam el a gyerekeknek, majd megbeszéltük a hallottakat. Gyógyító szíveket nem csak a boldogság várára, hanem ajándékba is készítettek a gyermekek egy-egy pozitív üzenettel, melyet barátoknak, családtagoknak, de még az ismeretlen gyermekeknek is készültek, s azok is bekerültek a dobozokba.
Januárban a célok meghatározásának, megfogalmazásának elsajátítása, a kitartás fejlesztése, a nem adom fel érzés támogatása, a hibák, kudarcok elfogadásának segítése volt a célom. Bagdi Bella: Van nekem egy álmom… című dalát ismerhettük meg, melyet mozgással kísértünk. A célbadobás jó bevezetése volt a témának, hiszen a célunk megfogalmazásánál gyakorlati segítségként állt a gyermekek szolgálatában. A sikerélményhez juttatás részeként a célbadobásnál eltérő távolságokról dobhattak a gyermekek, egyéni képességeiknek megfelelően. Mindenki megtapasztalhatta gyakorlati úton a siker, a kudarc, a kitartás, a nem adom fel érzést, és a közösség támogató erejét, biztatását. Bezzeg Andrea: Boldogvár meséjét mondtam el, mely alatt az ismétlődő pozitív megerősítést el is sajátították a gyerekek, utána pedig mindenki megfogalmazhatta legnagyobb vágyát, amit szeretne elérni. Egymás céljait utánozva, kiegészítve születtek az újabbnál-újabb célok, melyek leginkább rövidtávú, könnyen elérhető kívánságok voltak, bár akadt egy-két nehezen elérhető vágyálom is.
Februárban a megküzdéssel, a kihívásokkal, problémákkal, konfliktusokkal, kudarcokkal való szembenézés, feszültség-indulat felismerése és lehetséges kezelése, a feszültségoldás volt a központi témánk. Az ellazulást, a saját magunk lecsillapítását, egyáltalán a felismerést, hogy most nekem ellazulásra, megnyugodásra van szükségem felismerését nagyon fontosnak tartom, hisz a gyermekek nap, mint nap szembesülnek saját felfokozott érzéseikkel, melyekkel nem mindig tudnak mit kezdeni, inkább gerjesztik, mint csillapítanák. A hónap folyamán, de egész évben folyamatosan gyakoroltunk ellazulási technikákat, relaxációs gyakorlatokat. Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó! dalára a lazításokat-feszítéseket legtöbben a dal végére már fekve végezték-énekelték. A Ki vagy mi nyugtat meg? Hol nyugszol meg? vizuális feladatot kiegészítettük közös, verbális megfogalmazással, hiszen a 3-4 évesek még nem tudják forma ábrázolással megjeleníteni azt, viszont az előzetes, nagyobbak általi minták segítségével, ők is képesek voltak a megfogalmazásra.
Március hónapban az apró örömök élvezetének gyakorlása, megélése, átélése, felismerése, megfogalmazása, a jelen pillanatban meglelhető boldogság érzésének megélése volt a célunk. Bagdi Bella: Imádok élni című dalára jártunk és énekeltünk, majd Örömleltárt tartottunk. Bezzeg Andrea: Újra együtt! című meséjével ismertettem meg a gyerekeket, majd megbeszéltük a hallottakat. A „Hogyan segíthetünk azoknak, akiknek valamelyik érzékszervük nem úgy működik, mint nekünk?” kérdésre, olyan válaszok születtek, melyből kiderült mennyire segítőkész gyermekek járnak a csoportunkba, hisz mindent megcsinálnának kis társuk helyett. Az „Örömölelés” című játék elsajátítása nem okozott a gyermekeknek nagy nehézséget, hisz eddig is része volt csoportunk életének az ölelések gyakorlása, pozitív töltetének megélése, átadása.
Április hónapban a sérelmek elengedésének és a szeretetből fakadó megbocsátásnak a gyakorlása volt a feladatunk. Ez a korosztály még valóban, szeretetből bocsájt meg, így inkább az elengedésre, a negatív érzelmek felismerésére és feldolgozására, ellazulásra és lenyugtatásra koncentráltam. Bagdi Bella: Ho’oponopono című dalára ellazultunk körben ülve, egymást átkarolva dülöngéltünk a tempónak megfelelően. Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című meséjét mondtam el a gyerekeknek, mely végén a mondókát már közösen mondtuk el, hisz előtte megismertettem őket vele. Mese után közösen megbeszéltük a hallottakat és aki szerette volna felidézhette sérelmeit és annak következményeit, feloldását, s ha nem volt még közösen segítettünk annak megoldásában. Varázskártyákat is készítettünk, melyre egyedi szimbólumok kerültek.
Május hónapban az ismert mozgásformák gyakorlása játékos formában, az agresszió, a szorongás oldása, levezetése a mozgás segítségével és mentális egészség védelme volt a feladatunk. Bagdi Bella: Jól érzem magam boogie című dalára tornáztunk-mozogtunk, majd elmeséltem A lusta király című mesét, melyet közösen megbeszéltünk utána. Beszéltünk a különböző sportokról, mozgásformákról, ki melyiket szereti a legjobban, milyen hatással van az egészségünkre. Sportnapot is tartottunk az egész óvodának, melyen több helyszínen az óvoda udvarán egyszerre folyt a mozgásos tevékenység a csoportoknak forgásban.

Június hónapban a már elsajátított boldogság fokozó technikák ismétlése, gyakorlati alkalmazása, minél több pozitív élmény megélése, a jó szokások mélyítése volt a célom, s hogy felelevenítsük a tanév során átélt boldogságfokozó tevékenységeinket.
Összegzésként az egész tanévre vonatkozólag rendkívül büszke és hálás vagyok az elért sikereinkért, fantasztikusan pozitív élmény volt számomra látni a gyermekek egymás irányába kinyilatkoztatott, verbálisan megfogalmazott érzéseiket, a közösségünk pozitív erejét, légkörét, a „kis szeretetgombócaim” pozitív megnyilvánulásait és a szülők elismerő visszajelzéseit a munkámmal kapcsolatban. Ami pedig még ennél is nagyobb örömmel és boldogsággal tölt el, hogy az egyik kislány, akinél az érzelmi kitörések, fokozott érzelmi megnyilvánulások napi szinten problémát jelentettek mind a gyermek, mind a csoport, mind szülei számára, a tanév során lépésről-lépésre képes volt „saját magát legyőzni”, az érzelmeit saját maga felismerni, megfogalmazni, kontrollálni az év végére.
Júniusi szakmai napunkon a kollégáknak tartott Boldogságórás bemutató rávilágított arra, hogy a gyermekek mellett a felnőtteknek is szükségük van, hogy boldogságfokozó technikákkal ismerkedjenek meg, az önismereti képzésük folyamatos megújulást, ismételt megerősítést és pozitív érzelemek megélését igényli, hisz mindenkinek szüksége van a boldogságra.
Köszönöm hogy a Boldogságórás csapat tagja lehetek és hálás vagyok hogy megmutathatom másoknak is, hogyan lehet boldogabbá lenni!

Képek