Boldogságóra Program

Boldogságóra Program- Éves beszámoló 2022/2023. tanév

Szeptemberben érkezett az osztályunkba egy ukrán kisfiú. Így osztálylétszámunk 17- re nőtt, 7 lány és 10 fiú, ebből két SNI, két BTMN-es tanuló. Hálaadások sorozata következett. Elsősorban azért adtunk hálát, hogy Magyarországon nincs háború. Hlib egy nagyon udvarias, szeretetteljes, tudásra szomjas tanuló, ami a szemeiből sugárzott. A három évi boldogságóráknak köszönhetően nagyon hamar befogadták az osztálytársai. A nehézséget azonban az okozta, hogy sem ő, sem a szülei nem tudtak beszélni magyarul. Így szeptemberben nehéz volt az indulás. Hálás vagyok, hogy a tanítványaim készségesen segítségemre voltak, illetve a fordító programoknak köszönhetően nem érezte magát kirekesztve. Szeptember elsején bevezettem egy új értékelési rendszert, ami a „Gazdálkodj okosan!” játékhoz hasonlított. Osztálybéli szabályokra, a tanulás motiválására, szorgalmi feladatok értékelésére, s a matematikai fejszámolás fejlesztésére is tökéletesen bevált. Fénymásoltam játékpénzt, amit napi szinten forgott, én, mint osztályfőnök voltam a „bankos”. Megígértem a gyerekeknek, ha beválik az új rendszer, szeptember végén tartunk egy Szent Mihály napi vásárt, ahol eladhatják otthonról hozott megunt apróságaikat, úgynevezett portékáikat, s vásárolhatnak a hónapban begyűjtött pénzükön. ( Tavaly ezen a napon kisfarsangot tartottunk, írtunk közösen egy mesét, népmese szereplőinek öltöztettem be őket.) Ennek folyományaként meg is tartottuk a vásárt a boldogságóra keretén belül. Tulajdonképpen a boldogságóra program a mindennapjaink részét képezte, szinte minden tanórába belecsempésztem. Napközis kolléganőm elkészíttette a hálafákat, és közösen csináltak egy nagyot a folyosón található faliújságunkra is. Az ukrán tanuló is elkészítette, igaz ő ukránul írta még. Ének óra keretén belül pedig ritmushangszerekkel próbáltuk felidézni a vásári hangulatot. Ebben is sikerélménye volt az ukrán diáknak, örömmel cintányérozott.

Októberben az optimzmus témáját egészségünk/ lelki egészségünk ápolására fordítottuk. Gyümölcssalátát is készítettünk, melyből a beteg osztálytársuknak, Rékának is küldtünk haza a kisöccsével, hogy ez olyan gyógyír lesz a számára, hogy segíti hamarabb meggyógyulni. Hatásos volt. Az ukrán kisfiú is részt tudott venni, s ekkor már a 13 féle gyümölcs nevét tudta magyarul. 

https://www.facebook.com/messenger_media

Novemberben, a társas kapcsolatok témájában közösen elkészítettük a faliújságot, s a társas kapcsolatokat a családi élethelyzetekre, a felső tagozatra is kivetítettük, hogy ott mire számíthatnak majd, hogyan tehetik gördülékenyebbé az alsó és a felső tagozat átmenetét. Drámajátékkal mutattunk be különböző élethelyzeteket. A november hónap Családi kapcsolatnaptárát is felhasználtuk a faliújságunk elkészítéséhez. Bizalom és önbizalomfejlesztő játékokat játszottunk, sokat meditáltunk, relaxáltunk, az egészséghét első órájában tartottuk meg a boldogságórát, hiszen a társas kapcsolataink nagyban kihatnak a lelki egészségünkre.

Decemberben, a boldogító jócselekedetek hónapjának első boldogságórájára érkezett hozzánk egy végzős gyógypedagógus, aki azért hospitált, mert a szakdolgozatát a boldogságórák hatásáról, ismertségéről akarta megírni. Személyes interjút is készített velem, illetve intézményünk gyógypedagógusával.
Az órámat decemberben, januárban, és februárban látogatta, különös tekintettel a különleges bánásmódot igénylő gyerekeket megfigyelve. Az óra eleji szervezési feladatok után a 2022-es tanévzárónkra közösen írt verssel köszöntöttük Dóri nénit, így lehetősége nyílt belelátni az egész éves programba.
Mivel már negyedik osztályosok vagyunk, tudják a gyerekek, hogy melyik hónapban, melyik témáé a főszerep, de mindig izgatottan várták az óra feladatait. Elsőként a digitális táblán meghallgattuk Gáspár Laci: A szeretet él című dalát, hiszen a boldogságórákon elmaradhatatlan a zene. Ezt a slágert többen ismerték, énekelték. A dal videóklippje minden gyermeket meghatott, Dóri nénit is. Ezt látván megbeszéltük, hogy a novemberi téma, a társas kapcsolatok, szorosan kapcsolódnak a decemberi boldogító jócselekedetekhez, hiszen a szeretetnek hatalmas ereje van. Ezt követően a gyerekek számára már ismert „Varázstükör” játékkal mondhatták el, s oszthatták meg egymással, ki milyen jócselekedetet tesz saját jólléte érdekében, mit tesz tudatosan azért, hogy örömforráshoz jusson, feltölthesse boldogsághormon szintjét. Nagyon sokféle variáció elhangzott. Pl.: olvasás, számítógépezés, kutyasétáltatás, relaxálás kedvenc zenére, sütés, főzés, kreatívkodás, sportolás, zenehallgatás, éneklés, kistesóval játszás……stb., amúgy ezt a játékot az önbizalom fejlesztésére, az erősségek kiemelésére is heti szinten játszuk péntekenként. Az ukrán tanítványom is mondott pár szót: papagájával játszik, gépezik. Már sok mindent megért.
Az óra fő részében csoportmunkában dolgoztak, előtte Varró Dániel: Mese című alkotását olvastam fel. Figyelniük kellett, mert minden csoport kapott egy-egy kérdést is, amire válaszolniuk kellett. Ezután kiosztottam papírokat, minden csoport kapott egy területet, hogy azon milyen jócselekedeteket lehet tenni. Letépős cetlis formában, a négy terület: otthon/iskolában/külső helyszíneken….pl.: vendégségben/ természetben,kirándulásokon. Sok példa született. Ellenőriztük a csoportok, ill. egymás munkáját. Levezetés céljából egy újabb zene adta meg a pihentető lezárást. Mark Knopfler: Local Hero- t választottam- édesapám egyik kedvence volt……. (Mivel a közösségi oldalon megláttam, hogy Dóri néninek szülinapja lesz, így készültünk egy kis meglepetéssel- ez amúgy is a boldogító jócselekedetek közé tartozik, hiszem, hogy a sors rendezte így, nincsenek véletlenek.)
Decemberben szinte minden nap tettünk jócselekedeteket, titkos leveleket dugdostunk egymásnak, joker pontos kuponokat is helyeztem el az osztályban, melyeket a félévi boldogságfelmérők során felhasználhattak. Majd mivel az osztályunkban a mindennapos testnevelés keretein belül társas táncot is tanulnak, s az osztályban több fiú, mint a lány, így példamutatásul, hogy hogyan tudunk igazán örökre szóló jócselekedeteket tenni, megkértem a napközis kolléganőmet, ill. a gyógypedagógusunkat, hogy álljunk be a karácsonyi táncba közéjük. Soha nem felejtem el…….utolsó napon pedig – előzetes kihúzás alapján- megajándékoztuk egymást, hiszen ez volt az utolsó közös karácsonyunk. Az ukrán kisfiúnak pedig a szülők segítségével jótékonykodtunk karácsonyra…..háborús övezetből jött……, még X- boxot is ajánlottak fel…..mérhetetlenül hálás vagyok.

https://www.facebook.com/messenger_media

A januári boldogságóra elején megnéztük együtt a karácsonyi táncunk videóját. A célkitűzések hónapjának az első óráján elkészítettük a faliújságot, amely iránytűként hat iskolánk tanulóira. Ezek közül egy-egy mondatot átismételtünk megerősítés céljából. Ezután relaxációs gyakorlatot végeztünk, tíz be- és kilégzést végeztünk úgy, hogy a kilégzés ideje hosszabb legyen, majd olyan országra kellett gondolniuk, ahová szívesen elutaznának egyszer. Feltűnt, hogy milyen sok országot ismernek. Majd meghallgattuk és közösen elénekeltük Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát. A ráhangolódás után beszélgettünk a farsangról, határozzák meg célul, milyen közös produkcióval szeretnének szerepelni. Titkon reméltem, hogy nem nagyon érkezik sok ötlet, így javaslatot tettem én is, hogy mivel környezetismeretből a Föld is tananyag, és a relaxációs gyakorlatban több országot is megemlítettek, illetve az osztályunkba érkezett szeptemberben az ukrán kisfiú, minden tanuló más országot képviseljen, és a nemzetiség népviseletébe öltözzön. Hála, mindenkinek nagyon tetszett az ötletem. El is határoztuk, össze is gyűjtöttük, mindenkinek sikerült is kiválsztani egyet. Ezeket mindenki saját maga felírhatta, illetve kértem hozzá jelzőt, így a nyelvtani szófajok közül a főnévről és a melléknevekről tanultakat is át tudtuk ismételni. (Az egyik rajzórán díszletként megfestették a Földet egy vastag kartonpapírra, illetve mindenki megrajzolta, kifestette a kiválasztott országának zászlaját. )
Megbeszéltük, hogyan valósítsuk meg a jelmezeket. Megírtuk együtt a produkcióhoz a szöveget. Vállaltam, hogy cigány jósnő leszek, aki megjósolja a világbékét, és ezzel felkonferálom az osztályom műsorát, melynek címéül a „Jövő”-t választottuk. Michael Jackson: We are the world című dalát javasoltam aláfestő zenének, ezt közösen meg is hallgattuk. Azt szerettem volna, hogy közösen tervezzünk meg mindent- de előzetesen a szülőkkel a szülői csoportban már megbeszéltem mindent, tudtam, hogy támogatni fognak.

https://www.facebook.com/messenger_media

Február a megküzdési stratégiák hónapja, a tanóra a szokott módon óra eleji szervezési feladatokkal kezdődött, illetve a bevezető köszöntés után boldogan mutatták meg a január hónapban elkészített farsangi díszleteket, a Földet, majd a zászlókat. Hálánkat fejeztük ki a rajz szakos kollégának, hogy bármilyen ötletünkben szívesen segít, az osztály falát is ő festette meg a megálmodott elképzelésem szerint. A macis osztályfal, a zongora, amelyet az élethez hasonlítunk, hiszen a fekete billentyűk a nehéz időszakok, a fehér billentyűk a békés időszakok, de mindkét billentyűre szükség van ahhoz, hogy elérhessék a csodás dallamot. Az iskolában zeneiskolai oktatás is van, ezért megengedtem Hajnikának, hogy el is játszhassa, bemutathassa a legutóbbi vizsgadarabját az osztálytársainak, s Dóri néninek is. Ezt követően relaxációs gyakorlatot végeztünk úgy, hogy lehajthatták fejüket a padra, én pedig James Norbury: Nagy Panda és Kicsi Sárkány című könyvéből olvastam fel a Tél című fejezetet. Ebben a részletben a megküzdési stratégiák számos példája előfordult. Ezután drámajátékkal Nagy Panda és Kicsi Sárkány, a két jó barát bőrébe bújhattak, és eljátszották, hogy milyen, ha boldogok, és milyen az, ha valamilyen nehézséggel kell megküzdeni, hogyan tudnak egymásnak segíteni. Nagyon élvezték. Ezután elénekeltük Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó! című dalát. Az órakezdő relaxáció és éneklés után bevezettem az óra fő témáját, hogy az órán olyan személyes tapasztalatokról, megküzdésekről, kihívásokról, problémákról, konfliktusokról, kudarcokról fogunk mesélni egymásnak, amikor gödörbe kerültünk, s hogy ebből hogyan sikerült kimásznunk, illetve, sikerült-e megoldást találnunk az adott problémára. Nyitottan mertek beszélni gondolataikról, átélt érzéseikről, hiszen egymás hibáiból, történetéből ők is tanulhatnak. Javasoltam, hogy írjanak naplót, akár számítógéppel, akár kézírással, mert a kutatások bizonyítják, hogy akik leírják, vagyis kiírják magukból a bennük zajló érzéseket, azoknak jobban működik az immunrendszerük, javulni fog a teljesítményük. Ezt követően kiosztottam az Indulathőmérőt, melyen a gyerekeknek alá kellett húzniuk a felsorolt indulatkezelő, nyugtató lehetőségek közül tizet, illetve kiegészíthették sajátos technikájukkal is pluszban. Levezetésképp mozgásos szemléltetésre hívtam a gyerekeket, az osztályban lévő székeket úgy rendeztük el, hogy volt egy, kettő, három, illetve négy szék is összetolva, ezek a problémák, nehézségek súlyát mutatták, s mint egy érzelmi hullámvasúton ülnének, mentek végig a kialakított akadálypályán. Annak ellenére, hogy tudták, hogy ha felmennek a székekre, ott meg kell küzdeniük, le kell győzniük az adott helyzetet, de tudatosan gondolva a tanult megküzdési stratégiákra, mosolyogva léptek át a nyugodt, békés szakaszra. Az értékelést követően „szorgalmi házi feladatul” adtam, hogy beszélgessenek otthon a nagyszülőkkel, szülőkkel, hogy milyen nehézségeken mentek át, vagy ment át a család, illetve gyűjtsenek a korábbi generációktól származó módszereket, melyek ezekben a helyzetekben segítettek nekik, és ezekkel kiegészíthetik az eddig megismert megküzdési módszerüket. (Február végén érkezett egy új kisfiú az osztályunkba,szülei válása miatt költöztek el, így 18 fős lett az osztályunk.
Márciusban, az apró örömök hónapja volt. Megannyiban volt részünk, mivel már negyedik éve tartjuk a boldogságórákat, ezért a paletta méltán bővült, és valóban fel tudják már fedezni, s töltekezni tudnak belőlük. Ezért úgy gondoltam szerzek nekik egy olyan apró örömöt, ami maradandó élmény lesz nekik. Főzőklubos órát tartottam, minden tantárgyi koncentrációt belevettem, s meglepetésül süttettem vendéglátós barátnőmmel nekik palacsintát, hiszen a gyerekeknek az is örömforrás. ( Sajnos tankonyha nincs a sulinkban, pedig szívesen tartanék háztartástan órákat is…)
Tartottam a leendő elsőseimnek az iskolahívogató foglalkozást, melyre nyolcadikos fiacskám, akinek hobbija a versírás, meglepett egy verssel, amit a leendő diákjaim Szülői értekezletén olvastam fel a szülőknek. Március 20- án, a boldogság világnapján piros pólóban jöttek a tanítványaim.

Áprilisban négy alkalommal dolgoztuk fel a megbocsátás témáját, erre több időt kell szánni, nagyon fontos. Kerestünk megbocsátásról szóló történeteket, verseket, elutaztunk légballonnal, s elengedtük a bennünk lévő nehézségeket, kerestünk kavicsot, majd körberajzolták négyszer, beleírták, hogy ki bántotta meg őket, ők kit bántottak meg, mit érzett ő, illetve mit érzett akkor, amikor ő megbántott valakit. Majd összegyűrték a lapot, s együtt megsemmisítettük, illetve utána eldobtuk a köveket is. Nagyon bízom benne, hogy ezekkel a tanult technikákkal túl tudnak jutni a problémákon. Április 22- én elénekeltük a Föld dalát, immár másodszor.
https://photos.app.goo.gl/dRxim54DNvZzvqS78
Májusban is több boldogságórát tartottunk a testmozgás jegyében, ének- zene órán megtanítottam nekik a retro dalt…. Egy kicsi mozgás mindenkinek kell, a karosszékből álljanak most fel….., illetve olvasásórán mozgásos formában olvastunk, illetve kifejlesztettem a „kézilabdás” olvasást, ami fejleszti a figyelmüket. ( A mi ikervári iskolánk híres a szivacskézilabdáról, így én ezt figyelembe véve fejlesztettem ki, a gyerekek imádják.)

Júniusban majdnem minden tanórámat a fenntartható boldogság jegyében tartottam meg, szerveztem külön a búcsúzó negyedik osztályomnak kirándulást az egervölgyi hegyünkre, ahol örökre szóló élményeket szereztünk, bolondballagást tartottunk, ellátogattunk az egervölgyi iskolába, a szomszédunk kecskefarmjára mentünk el, a kecskék kíséretében sétáltunk el a falu játszóterére, útközben két pónilovat is megsimogathattunk, a természet csodáit, igazi apró örömöket fedeztünk fel, a hegy tetején 4 db konfettiágyúval búcsúztattuk a négy együtt töltött évfolyamot. A gyerekek boldogan gurultak le a hegyoldalról, élvezték nagyon. A szülők támogatásával ebédre gulyást ettünk, sós stanglival. Kolléganőim fagyival leptek meg minket. Én „szörpkoktélokkal” kínáltam őket. Fantasztikus nap volt. Soha nem felejtjük el, abban biztos vagyok.
A boldogságóra elterjesztésére kövirózsákat ültettünk a gyerekekkel, melyek jelentéstartalommal bírnak. A nagy kövirózsák a pedagógusokat jelképezik példát mutatva, a kicsi lecsüngő hajtások pedig a gyerekek. Az volt a célom, hogy az osztályom emlékére olyan virágágyást csinálhassunk az iskolaudvarra, ami maradandó. Az nem volt kérdés, hogy a kerete szív alakú legyen, hiszen a kedvenc tanóráink a boldogságórák voltak. A köveket egy régebbi osztályomba járó tanítványom apukája ajánlotta fel önzetlenül. Mérhetetlenül hálás vagyok MINDENÉRT. Édesapám is ebben az iskolában tanított, itt ismerte meg 13 évvel fiatalabb anyukámat, akivel 55 évig hű, szeretetteljes házasságban éltek, melynek gyümölcse én lettem. Mindketten pedagógusként dolgoztak, a családomban nagyon sokan ezt a hivatást választották. A sorsnak is megköszönöm, hogy itt taníthatok, szívvel- lélekkel teszem, még akkor is, ha nem olyan rózsás a mai oktatásban a helyzet. Apukám emlékére egy hagyományt vezettem be, hogy minden évben a harmadik évfolyamosok egy kis aprósággal búcsúztatják el a negyedik évfolyamosokat. Nálunk külön épületben tanulnak a felső tagozatosok. Titkon ez a kövirózsás szív a szüleim kibontakozott szerelmére is emlékeztetni fog. Az elmúlás az élet része, akit szerettek soha nem hal meg, mert a szeretet maga a halhatatlanság….a gyászt mindenki másképp dolgozza fel, nekem ez a cselekedetem sokat segít.

Annyi mindent le tudnék még írni, tömérdek fotóm, videóm van az elmúlt öt évi munkámról, remélem egyszer megölelhetem a „stáb” tagjait, mert amióta ezt a programot megismertem, nagyon sokat fejlődtem én is! Idős,beteg szüleimnek is éltető erő volt, amikor meséltem nekik a sikerélményeimről, illetve együtt játszottunk. A HÁLÁM LEÍRHATATLAN!!! KÖSZÖNÖM, HOGY RÉSZESE LEHETEK!!!! Bízom benne, hogy az Örökös Boldog Iskola címet is elnyerhetjük majd jövőre, illetve egyszer boldogságóra mentor lehetek én is. Kalózné Gerendai Mártának is sokat köszönhetek, a továbbképzés záródolgozatában is leírtam…, hogy sajnos az élethelyzetem még nem engedi, de biztos vagyok benne, hogy ez a célom is megvalósul. Úgy érzem, jobb velem is a világ.  Nagyon várom a jubileumi évadot, remélem részesei lehetünk!!!

Képek