Boldogságóra Program

Ez a hónap nem csak a tanév, hanem a Boldogságóra program utolsó hónapja is egyben . Ebben az időszakban azt nézzük meg, hogy az eddigi kilenc hónap témáit a gyerekek hogyan tudják alkalmazni a mindennapi életükben .
– Mit jelent a fenntarthatóság?
– Pozitív érzelmek
– Társas támogatás
– A szokássá válás
Van flow élmény is, és van katarzis élmény is. Mindkettő jó, szükséges, életet adó, tápláló. Ha választani kell, a fenntartható boldogságot a flow élmény jelenti. Állni a napsütésben – vagy éppen a zuhogó esőben, ernyő nélkül -, és felismerni a pillanatot, hogy ez ITT és MOST az élet. Nem pedig majd holnap “lesz”, és nem is jövő héten jön el, hanem “Úristen, nekem most mennyire jó ITT és MOST!” Ez töltődés. Június az ismétlés, rendszerezés időszaka. Az utolsó órákon felelevenítettük a tanulókkal a boldogságórák keretében tanult technikákat, módszereket. Mesélhettek saját élményt, tapasztalatot is a beszélgető körökben.
Nagyon hamar elrepült a június az utolsó tanítási napig. Mégis annyi meglepetést, vidámságot tartogatott. A legnagyobb boldogság a gyerekek számára az volt, hogy elmehettünk kirándulni. Egésznapos kirándulásra mentünk a vadvirágos lovaskertbe. A közös utazás, élmény, játék szép emlék lett számukra. Uticélunkat az iskolából, kanyargós kis utcákon át, átkelve a 42-es főúton, elhaladva a Mátyás Ranch mellett értük el. Orsi néni, Dóri néni és Ani mama nagy szeretettel várt minket. A bemutatkozás után megismerkedtünk a tanya „szabályaival”. Ezután körbejártuk a kertet, megismerkedtünk az ott élő állatokkal, lovakat, nyuszikat simogattunk, birkákkal „beszélgettünk”. Ezután következett egy kis „alkotás”. Orsi néni mindenkinek egy kis „könyvecskét” készített, melynek üres lapjait nekünk kellett betölteni rajzokkal, gondolatainkkal. Kis pihenő és alkotás után megkezdődött a várva-várt szabad program a friss levegőn, melyre a mi kis városi csapatunk nagyon ki volt éhezve. Volt lovaglás, trambulinban önfeledt ugrándozás, legózás, homokozás, focizás. Mindenki megtalálta a kedvére való tevékenységet. A friss levegő és a sok játék megtette a hatását, nagy örömmel fogyasztottuk el a finom pizzánkat. Kis ejtőzés után elsétáltunk a közeli bányatóhoz, futkároztunk a mezőn, vadvirágot szedtünk. Visszaérve belekóstoltunk az íjászatba és a sorverseny során még kiengedtük a bennünk maradt gőzt, önfeledten szurkolva egymásért.
Nagyon gyorsan eltelt a nap. Nem kellett messzire mennünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. A boldog gyermekarcok arról tanúskodtak, hogy Csodanapot töltöttünk a Csodakertben!

A legnagyobb boldogság ebben a hónapban gyerekek számára mégiscsak a VAKÁCIÓ-várás volt. Boldogságóránknak „Az év legjei” címet adhatnám. Elkészítettük a boldogságláncot. A mi láncszemeink szívecskék voltak. A gyerekek megörökítették az év legboldogabb pillanatait. A friss élmény miatt legtöbben a kirándulást rajzolták le. De egyéb ebben az évben szerzett boldog pillanatokat is megörökítettek. Az utolsó napon feltettük a táblára a szív-gyöngyöket, jelképesen így fűztük fel lánccá a boldog emlékeket. Meghallgattuk az év dalai közül újra a legnagyobb kedvencet: „Van nekem egy álmom…” című dalt, el is játszottuk.
Kilépő kártyát készítettünk és a búcsú ideje is elérkezett, hiszen jövőre más tanító nénik fogják őket tanítani.
„ A boldogság kulcsa engedni, hogy minden helyzet az legyen, ami, ahelyett, amiről azt gondoljuk, hogy lenni kellene! „

Képek