Boldogságóra Program

Áprilisi Boldogságórám fő témája a Megbocsátás gyakorlása volt. Boldog Dórával újra találkozhattak a gyermekek, szeretettel köszöntötte az újonnan érkezett gyermekünket. Együtt közösen megszámoltuk, hogy ha a mai Boldogságórán minden kis játékos feladatot teljesítenek, akkor a Boldogságvár hányadik lépcsőfokára léphetnek föl. Egy ügyes fiú oda is ment a várhoz és közelről is megszámolta a lépcsőfokokat. Boldog Dóra megkérdezte a gyermekektől, hogy most milyen boldogok? A gyermekek egyesével elmondhatták neki, hogy mit éreznek, milyen boldogok. Együtt fel is elevenítették a Boldogságmondókát: „A mai napon, a mai napon a boldogságra rátalálok, rátalálok, ahol vagyok, hopsz, elkapom, megfogom!” Boldog Dóra elmondta a gyermekeknek, hogy mivel fognak foglalkozni. A foglalkozást egy relaxációs gyakorlattal kezdtük meg. „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom.” „Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga.” A gyermekek ezeket a relaxációs gyakorlatokat nagyon kedvelték, hiszen a cicával, mint állattal nagyon tudtak azonosulni, így magát a kivitelezését is szuperül megoldották. Az óvodai életükből már tudták, hogy hogyan nyújtózik, domborít a cica. A foglalkozást kezdő énekléssel folytattuk, mégpedig a hónap dalával. (Bagdi Bella: Ho’oponopono a Ho’oponopono című album) Beszélgetőkörrel folytattuk tovább, melyben átbeszéltük a Megbocsátás gyakorlását. A gyerekek felé kérdéseket tettem fel: Bántottak-e már meg titeket?, Tudtatok-e megbocsátani?, Szerintetek könnyű vagy nehéz megbocsátani? Beszélgettünk arról, hogy a sérelmeinket hol tudjuk hordozni. (lelkünkben) Az volt a tapasztalatom, hogy ezzel a szóval még nem találkoztak, így beszélgettünk róla egy kicsit. Megkérdeztem tőlük azt is, hogy ők bántottak-e már meg valakit. Engem hidegzuhanyként ért a válaszuk, hiszen nagyon sok gyermek az anyukáját és az apukáját mondta. Egy kislány őszinte válasza lepett meg teljesen. Elmondta, hogy tegnap este megbántotta az anyukáját nagyon, azzal, hogy nem akarta megenni a vacsorát, amit az anyukája készített számára. Aztán már annyira fájt neki, ahogy az anyukája viselkedett vele, hogy inkább kedvezett neki és megette, de sajnos azt sem tudta elmondani, hogy mit evett, pedig egy okos 6 éves kislányról volt szó. Ez a kislány még nem felnőtt, de mintha érezte volna azt, hogy a megbocsátással elsősorban magának tesz jót. Bocsánat! játékkal folytattuk. A gyermekeknek fel kellett idézniük egy olyan helyzetet, amikor rosszat tettek. Hogyan kértek bocsánatot? Két szituációt is eljátszottak a gyermekek: 1: Hogyan érzed magad, amikor megbocsátanak neked? 2: Hogyan érzed magad, amikor megbocsátasz valakinek? A Boldogságmondókával az asztalhoz mentünk és a gyerekeknek felolvastam a megbocsátás mondókát, majd ki is színezhették azt a lapot. Szélcsengő hangjára figyeltek fel, Boldog Dóra mesébe hívó mondókájával hívta a gyermekeket mesét hallgatni. Előtte beszélgetett velük egy kicsit, megkérdezte tőlük, hogy szerinte léteznek-e tündérek. Boldog Dóra elmesélte nekik azt, hogy a tündérek a mesében szoktak vitatkozni, de tudnak megbocsátani is. Az ő történetüket mesélte el. Mese címe: Tündéri bocsánat volt. A mesét figyelmesen, érdeklődve hallgatták meg a gyermekek, a feltett kérdésekre nagyszerű válaszokat mondtak. A csoportomnak elkészítettem ennek a mesének az apropóján egy varázspálcát. Elmondtam nekik, hogy mi is használni fogjuk ezt a varázspálcát. Mivel annyira szeretem a Boldogságórákat, a tartalmukat, a megtartásukat, így úgy döntöttem, hogy minden témához keresek a gyermekeknek még valami pluszt a témához. Ehhez a témához, most egy könyvet hoztam nekik, amely kártyát is tartalmaz. (Deákné B. Katalin: Tündérek nálad is lakhatnak) Megosztottam velük, hogy nagyon sok tündér van közöttünk: (Jóságtündér, Igazságtündér, Mosolytündér, Tisztaságtündér, Egészségtündér, Rendtündér, Álomtündér, Figyelemtündér, Tudástündér, Barátságtündér, Szeretettündér, Boldogságtündér) A gyermekeknek nagyon tetszett és játszottunk a kártyákkal is felismerős játékot, még a kicsi háromévesek is felismerték a tündéreket. Mivel azt láttam rajtuk, hogy teljesen elvarázsolta őket ez a könyv és a kártyák, így megígértem nekik azt, hogy mivel ezekhez a tündérekhez mese is tartozik, alvásidőben olvasni fogok belőle nekik, hogy még közelebbről is megismerhessék az összes tündért. Varázsoltam elő egy varázsszőnyeget. Elmondtam a gyermekeknek, hogy ezzel a szőnyeggel Hawaii szigetére repülünk, ahol a bennszülöttek különleges varázsszavakkal ajándékoznak meg bennünket. Megtanultuk a varázsszavakat: Sajnálom! Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm! Szeretlek! Utoljára egy olyan játékot játszottunk, hogy varázsszavakat mondtam, azzal kellett mondatokat mondaniuk, majd a kiválasztott gyermeknek kellett egy varázsszót mondani és azzal egy mondatot feltenni a kiválasztott gyermeknek. Elmondtam a gyermekeknek, hogy otthon a családdal mit kell elkészíteniük. Varázskártyákat kell elkészíteniük a 4 varázsszóval és a hozzájuk tartozó rajzzal, ill. mindenkinek el kell készítenie a saját tündérét! Erről majd a májusi reflexiómban beszámolok. Az áprilisi reflexiómhoz pedig képek formájában csatalom az előző hónapban otthon elkészített családi munkákat!

Képek