Boldogságóra Program

Micsoda álmok születhetnek egy gyermek fejében? Ez alkalommal fény derült sok-sok kis apró titokra, melyet a gyermekek a saját gondolataik megfogalmazásában mondtak el az ötödik boldogóránkon. Az e havi témánk a célok kitűzése és elérése volt. Foglalkozásunkat nem a megszokott módon kezdtük. Relaxációs zenére pihentünk a csoportszoba szőnyegén, nagyon figyelve arra, hogy egyenletesen lélegezzünk, a rossz gondolatokat kiűzve a fejünkből igyekeztünk arra koncentrálni, hogy mi is az én álmom! Mi a célom? Mit szeretnék elérni, a közeli s távoli jövőben. Utasításokat adtam a kisgyermekeknek arra vonatkozóan, hogyan végezzék a gyakorlatokat. Eleinte elég nehezen értették meg, hogy hogyan lazuljanak el, de mivel már többször is gyakoroltuk a relaxációt és nagyon élvezték a kisgyermekek, így néhány perc után megszűnt a mozgolódás, a csipkelődés és valóban csend és béke szállt a csoportra. Sokan behunyt szemmel, valóban ellazulva, egyenletesen lélegezve teljesítették a feladatot. Amikor befejeztük, látszott rajtuk, hogy nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lettek. Ezt követően megbeszéltük, hogy mit is jelent az, hogy van egy célom, van egy álmom és azt hogyan lehet elérni. Meglepő volt néhány kisgyermek válasza, hiszen volt olyan kislány, aki több célt is felsorolt. Az ő személyisége valóban ezt támasztja alá, hiszen az óvodai foglalkozások alkalmával is gyakran szembesülök azzal, hogy ő egy sikerorientált, kitartó gyermek, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a célját elérje. Nagyon szépen megfogalmazták, hogy bizony ahhoz, hogy elérjük a céljainkat, az álmaink megvalósuljanak, sokat kell tanulnunk, dolgoznunk, figyelnünk. Bár igen messze állnak még a felnőtt kortól, de tiszta szívből remélem, hogy a kitartásuk, szorgalmuk megmarad és elérik, amit szeretnének. Voltak olyan kisgyermekek, akik nem a felnőtt korukra gondolnak, hanem „ csak” arra, hogy megtanuljanak úszni, megtanuljanak cipőt kötni. Ezek a célok sokkal reálisabbnak tűntek, mint az, hogy orvos szeretnék lenni, vagy minecraft-os ember. A célok megfogalmazása után egy kis játékra invitáltam meg őket. A csoportszobában elhelyeztem karikákat és a feladatuk az volt, hogy igyekezzenek úgy beletalálni a karikákba, hogy az álmuk legyen a szemük előtt. Természetesen majdnem mindenki a legnagyobb karikát célozta meg, nem figyelve arra, hogy több kis karikán keresztül is eléri azt, amit szeretnének. Voltak nagyravágyó és kevésbé nagyra vágyó „dobások”! Kértem őket, hogy amikor megcélozzák a legnagyobb karikát, mondják ki a legfontosabb céljukat! Jó kis hangzavar kerekedett ki ebből a játékból, de a vége felé már nagyon belejöttek és drukkoltak egymásnak, hogy eltalálják a karikát. 
Ahhoz, hogy a következő feladatunkat elvégezzük, a mese ideje alatt igyekeztünk egy kis energiát gyűjteni. Boldog Dórát segítségül hívtuk, aki elmondta nekünk a Boldogvár meséjét. Nagyon tetszett a kisgyermekeknek a mese, szívesen hallgatták. Ezt követően meghallgattuk Bagdi Bella Van nekem egy álmom című dalát és ismét egy kis játékra invitáltam a csoportot. Az óvoda épületén belül 12 helyszínt jelöltem meg, ahol elhelyeztem 12 darab borítékot. A borítékok tartalmazták az Boldogságvár puzzle képét, a következő helyszín képét, mely szintén darabolva volt és a meséről egy-egy kérdést. A folyosókra kitettem lábnyomokat, melyeket követve eljuthattak a következő helyszínre. A helységekben elrejtettem a borítékokat, így szükségük volt arra, hogy figyeljenek, keressenek, aktívak legyenek, hiszen a rejtekhelyek felkutatása sem volt egyszerű. Sokszor előfordult a keresgélések alkalmával, hogy többször is elmentek a boríték mellett, aztán amikor alaposabban körülnéztek, megtalálták. A borítékot csak akkor nyithatták fel, ha válaszoltak a kérdésre. A következő lépés az volt, hogy ki kellett rakniuk az új helyszín képét. Ha ezzel is megvoltak, akkor megkaphatták a puzzle darabot. A Boldogságvár képének az őrzői mindig azok a kisgyermekek voltak, akik válaszoltak a kérdésre és akik megtalálták a borítékot. Így mindenki aktívan részt vett a keresésben és a gondolkodásban. A tizenkettedik kép után kirakhatták a Boldogság várát jutalmul. Zárásképpen táncoltunk az örök slágerünkre, ami szerintem méltón tükrözte a mai foglalkozásunkat. Azt láttam a kisgyermekeken, hogy nagyon élvezték a kalandot, a keresést, azt, hogy minden zegét-zugát bejárhatták az óvodánknak, de legnagyobb boldogság az volt, hogy minden egyes puzzle darabot megtaláltak és kitudták rakni a vár képét.
Boldog napunk volt! :)

Képek