Boldogságóra Program

November hónap a társas kapcsolatok építéséről, elmélyítéséről szólt. A témakör „bevezetését” kontemplációval kezdtük. Leültünk a szőnyegre és arra kértem a gyerekeket, hogy csukják be a szemüket. Képzeljék el, hogy egy szobában ülnek, ami tele van játékkal, és több olyan játékkal is, amit párban kell játszani. Nagyon szeretnének ezekkel a játékokkal játszani, de egyedül sajnos nem tudnak. Megkértem figyeljenek az érzéseikre, mit éreznek eközben? Majd elmondtam, hogy belép a szobába a barátjuk és elkezdenek együtt játszani a játákokkal. Most mit éreznek? Majd megkértem nyissák ki a szemüket. Megkérdeztem mit éreztek akkor, amikor egyedül ültek a szobában tele játékkal, és mit éreztek akkor, amikor a barátjuk belépett a szobába? A gyerekek elmondták, hogy nem volt jó érzés egyedül lenni, magányosnak érezték magukat, ám amikor csatlakozott hozzájuk a barátjuk, az nagyon jó érzés volt számukra. Arra jutottunk, hogy az ember társas lény. Igaz, olykor jóleső, ha egyedül vagyunk, de mégis szükségünk van a szeretteinkre, családunkra, barátainkra, mert nélkülük nem tudnánk elképzelni az életünket, és sokkal szomorúbb lenne minden. A hónap folyamán többször megmozgattuk magunkat a ‘Jól érezem magam boogie’ c. dalra. A végén már kívülről fújták a szöveget. Megtanultuk az Édes ősz c. verset, és elolvastuk, majd megnéztük Bogyó és Babóca: A bartság c. meséjét. Miután megbeszéltük a mesét, és kitettem a szereplők képiet, melyeket ők színeztek ki, megkértem őket, hogy guggoljanak ahhoz a szereplőhöz, akinek igazat adtak a mesében, ekkor pedig ketté oszlott a csoport. Volt, aki Bogyónak, míg mások Babócának adtak igazat. Végén arra jutottunk, hogy valahol mindkettőjüknek igaza volt, hiszen Babóca találta a cseresznyét, Bogyó pedig segített neki feltenni a taligára. Így hát mindkettőjüket megillette volna a finom csemege. Ám nem az a lényeg, hogy kinek volt igaza, hanem ha össze is veszünk a másikkal, képesek legyünk a kibékülésre, bocsánatkérésre. Azt vettem észre, hogy ebben a hónapban már sokszor maguktól kértek bocsánatot társaiktól, ha valami szamárságon összezördültek, és kevesebbszer kellett az óvónéniknek a békítő szerepet játszania. A hónap dalát többször is meghallgattuk, sőt a gyerekek már maguktól kérték. Ebben a hónapban külön figyelmet fordítottunk arra is, hogy olyan társukkal is játszanak, akivel egyáltalán vagy csak nagyon ritkán szoktak. Így szövődtek új barátságok, és szorosabbá fűződtek már meglévők is.

Képek