Boldogságóra Program

2022. november
Társas kapcsolatok hónapja

A napot úgy kezdtük, hogy sokan tértek vissza betegségből, akiket már vártak barátaik. Egy nagy papírtéglából készült házikó készült közös erővel a szőnyegen, amit le is kellett fényképeznem, mert jól sikerült. A tevékenységet Detektív játékkal kezdtük, ahol mindenki kinézett magának valakit, akit követnie kellett. Egy idő után azt vettük észre, hogy egy nagy kör alakult ki a csoportból, ami azt jelentette, hogy egy egységes baráti közösséget alkotunk. A következő feladat a barátok megkeresése, ott meg azt vettük észre, hogy nagyon sok gyerek szinte egy csoportba tartozott, tehát jó viszony van a gyerekek között. Azután a szőnyegen elpihenve mesét mondtam a gyerekeknek. Én igaz történetnek neveztem, mert igazából ez egy elbeszélés: Péter Tímea: Fülöpke az óvodában; Az örök barátság. A történet nagyon megható, tettszett is a gyerekeknek, egy-két kicsin kívül nagyon figyeltek. Azután ‘sírást hallottunk’. Dóra sírt a dobozában, Kifaggattuk, miért sír, hát persze elvesztette a barátját. Mindenki a keresésére indult, meg is találtuk Danit, aki a polc mélyén rejtőzött. Nagy volt az öröm. Megbeszéltük, miért jó, hogy van barátunk, és mit jelent ez nekünk. Aztán rátértünk arra, hogy milyen emberi kapcsolataink vannak az életben, és persze eszükbe jutott a szülők, testvérek közötti szoros kapcsolat. Házi feladatként kapták, hogy otthon is beszélgessenek arról, miért jó, hogy sok ember van körülöttünk, akikkel jóban vagyunk. Két dalt is meghallgattunk a barátságról, ami még jól el is magyarázza, miért jó barátkozni. Csiga Duó: Barátság, Hahó együttes: Barátság.
Kiraktam a szobánk elé a folyosóra egy táblát, amire tettem egy képet, felül felhők, alul virágok. Az asztalon vízcseppek. A feladat: „Írd rá egy vízcseppre azoknak a nevét, akiktől szebb lesz a napod, akikre mindig számíthatsz!”
Kedden nyugodt játék folyt reggel, örültem, hogy a ma szülinapos három évesem is játszott a többiekkel, ma először. Adtam színezőt a munkafüzetből, a ‘Hálás vagyok a barátaimért!’ lapot. A színezés után elmondták a barátaik nevét, amit le is írtam a feladatlapjukra. Dóra kezdte a foglalkozást, elővettük barátjával, Danival együtt. Igen ám, de Dóra hiányolta kislány barátnőjét, Nórit. Őt is előkerestük a szekrényből. Nóri meseszövést kezdett el, ahol egy elveszett kutyust kellett megkeresni a sötét erdőben. Nagyon ügyesen éreztek rá a probléma megoldásokra, a végén persze a kiskutya is megkerült. Megbeszéltük, hogy kikkel lehet még jó a kapcsolatunk, illetve kivel állunk még kapcsolatban, és miért is jó ez nekünk. Azért, hogy ezt gyakorlatban is rögzítsük, azt játszottuk, hogy oda kellett menni egy általuk választott kisgyerekhez, és a szemébe mondani: „Azért szeretlek, mert….” Még az aprónép is ügyes volt, és utánozták a nagyokat. Most rendhagyó módon egy kis Mikulás váró ének zárta a tevékenységet, mert persze ma feldíszítettük a szobát, Mikulás kukucskál, és ha már várjuk, azt énekkel tettük.
A szerda a barátok kiszínezésével indult. Fiú, lány színezőt tettem az asztalra. Megfigyeltük barátunk szeme, haja, ruhája színét, és azt is, hogy az arcot, illetve a bőrt, milyen színnel lehet színezni. Megcsináltuk síkban is a baráti körünket. A fénykép után oda is adták egymásnak a színezést. A mai mesét Dani mesélte, Szutyejev: Okoska botocska. Egy kis Mikulás váró éneklés, verselés után, Évszakkoncertre mentünk a többi csoporttal együtt. Mivel eső volt, így a holnapi vendégváró kókuszgolyót is volt időnk „meggurítgatni”.
A szerdai napot tornával kezdtük, nagyon sokat ugráltunk, másztunk, futottunk, erősítettünk. A reggelinél már volt egy kis izgalom, mert vendégeket vártunk. Három kisgyerek elment a Boglárka csoportba meghívni a vendégeinket. Kicsit vártunk, addig el kezdtünk a karikával ‘csőbehúzós játékot játszani. A vendégeink hoztak nekünk festményt, amire mindenki a saját ujjával nyomdázva lufit készített. egy kis finomságot, gyümölcsöt. Rögtön be is vontuk őket a játékokba: Csőbehúzás, szobor játék (Bella zenéjére természetesen), zsákban futás. Megkínáltuk a vendégeket egy kis kókuszgolyóval, pattogatott kukoricával. Néhányan már a szabad játékba is bekapcsolódtak, ismerkedtek velünk. Búcsúzóul kis nyakláncot kaptak a barátság szimbólumáról.
A pénteki nap a barátságkarkötő készítésével kezdődött, még nekem is készített az egyik kislány, de tesónak, anyunak is sok készült. Közben énekeltünk Mikulás, és Karácsonyi dalokat is. A munkafüzetből vett feladatlapon beszínezték, hogy miért is jó, ha barátaink vannak. Ez a hét összefoglalására teljesen jó is volt, természetesen az összes kis kép ki lett színezve. Mivel adventi gyertya gyújtás volt ovinkban, és a csoportban is, a mai mese Az első Karácsony volt. Képekkel, történettel Jézus születését mondtam el, hiszen ez is egy szerető család, ahol fontos a gyerek, a megértés, megbocsájtás, egymás tisztelete. Összefoglaltuk, mit csináltunk a héten, elbúcsúztunk Nóritól, Danitól, Boldog Dórától. A lépcsőre kiraktuk a barátság, a társas kapcsolatok jelét.

Képek