Boldogságóra Program

Középső csoportban az első Boldogságóránkon kicsit részletesebben foglalkoztunk a Hála témakörével, mint kiscsoportban.
Relaxációs gyakorlatként az „Égig érő fa vagyok…” nyújtó gyakorlatot végeztük, majd két már ismert mondókával továbbra is faként mozogtunk: „Fújja a szél a fákat…” és „Sim, sum, fúj a szél…”
Ezután leültünk a szőnyegre és elmeséltem Zelk Zoltán: A tölgyfa születésnapja c meséjét. Mi is megköszöntöttük a tölgyfát, közösen elénekeltük Halász Judit: Boldog születésnapot című dalát.
Az előre elrejtett „Hála-szívek” keresése nagyon izgalmasra sikerült. Feltétel volt, hogy mindenki csak egy szívet hozhat a szőnyegre. A szemfülesebbek segítettek azoknak, akik nem találtak egyedül. A „Hála-szívek” birtokában mindenki elmondhatta, hogy kinek miért hálás.
A Hálavonattal utaztunk vissza az asztalokhoz. (Csak az szálhatott be a vonatba, akinek valamiért hálás volt az utoljára beszállt utasunk.) Az asztalnál két csoportban csomagoló papíron Hála-erdőt festettünk, a kinyomtatott állatokat pedig kiszínezték és felragasztották. Igazi meseerdő lett, színes állatokkal. Az erdőnk az öltözőnket díszítette.
Én egy Hála-hernyót is készítettem, amit az egyik radiátorra ragasztottunk fel. A kinyomtatott jelekből azokét lehetett felragasztani, akinek valamiért hálásak vagyunk. A csoportban dolgozó felnőtteknek is kinyomtattam az óvodás jelüket, így az irántunk érzett hálát is meg tudják jeleníteni. Úgy tervezem, hogy egészen a nevelési év végéig fent hagyom, hogy a végül megnézzük, mennyi jel gyűlt össze a mi kis hernyónkon.

Képek