Boldogságóra Program

Csoportomban fontosnak tartom a társas kapcsolatok építését, ezért a közösség formálására nagy hangsúlyt fektetünk.
A tevékenységet egy közös beszélgetéssel kezdtük, hogy ki miért tartja fontosnak, hogy legyen barátja, mire jó a barátság, miben tud segíteni egy barát stb. Megbeszéltük azt is, hogy olykor előfordul, hogy a barátok összevesznek. Megbeszéltük az érzéseinket, amiket egy barát mellett átérezhetünk.
Ezután megpróbáltunk halrajként mozogni. Mivel a szoros egymás melletti haladás nem igazán ment első körben, így az egységet köralakítással biztosítottuk, a kicsiket a nagyobbakkal körbevéve. Megtapasztalhatták az együttmozgás, az összetartozás élményét.
Mivel a beszélgetés során szóba került, hogy a barátok össze tudnak veszni is, ezért a következő gyakorlatunk a barátságjavító varázsgép lett. Kicsit nehézkesen indult a közös munka, az egység kialakulása időbe telt, de végül kis segítségnyújtással elkészült a gép, melyhez frappáns magyarázó használati utasítást is kaptam. Arra a kérdésre, hogy hogyan működik, azt válaszolta 2 ügyes nagycsoportosom: „ez a gép felrepül a levegőbe és ott megtisztítja a haragot”.
Megtanultuk Sarkadi Sándor: Édes ősz c. versét, ami után beszélgetést kezdtünk, hogy milyen az ősz, milyen ismereteket gyűjtöttünk róla az elmúlt hetekben. Ezzel segítséget kívántam nyújtani a következő feladathoz, melyben 3 csoportot alkottunk és arra kértem őket, hogy közösen rajzoljanak egy képet az őszről. Érdekes volt látni, hogy milyen meghatározó volt a csoportmunkában a vezető személye. Eltérő volt a kommunikáció, az alkotás szabadsága, valamint a csoporthangulat is a 3 csoportban. Közben hatva az esztétikai érzékükre és az alkotási készségükre, kreativitásukra, meghallgattuk Gryllus: Őszi falevél c. dalát, valamint Vivaldi: Négy évszakának Ősz tételét.
A nap lezárásaként, mivel a nevelési év óvodai hetének tematikájában a testrészek szerepelnek, meghallgattuk Bagdi bella: Ellazulni jaj, de jó… című dalát.
Második alkalommal a hónapban meghallgattuk a hónap dalát, melyet nagyon élveztek a gyerekek. Pörgős, mozgással kisérhető, feszültséglevezető dal, mellyel felpörgettem a reggeli órákban őket.
Ezt követően először elmeséltem, majd youtube-on megnéztük Bartos Erika: Bogyó és Babóca történetét a barátságról. Több kisgyermek felismerte a történetet már a meséléskor, hiszen a Bogyó és Babóca mesék nagyon közkedveletek az óvodások körében.
Ezt követően megpróbáltunk állást foglalni, hogy kinek volt igaza a mesében, kivel értettek egyet. A legtöbben Babócát választották, mert ő találta a cseresznyét. Aztán átbeszélve a dolgot, belátták, hogy Bogyónak is igaza volt, hiszen a segítségért hálásnak kell lennünk, „jó tett helyébe, jót várj” alapon.
Nehezebb feladatnak bizonyult az erdő állataiként, miként tudnának hasznosak lenni az erdő számára. Ügyesen megneveztek erdei állatokat, de a hasznosság kitalálásához segítenem kellett. Próbáltuk az adott állat tulajdonsága szerint kitalálni, miben tud segíteni a többieknek pl. aggancs, jó szimatolóképesség stb. Ezt szóban beszéltem át velük, így születtek olyan nevek, mint róka, a segítség; szarvas, a szállító; hal, a megtaláló; medve, az útkereső; őzike, a gyógyító; kutya, az élelemkereső; ló, az erő; nyuszi, a hangulatjavító.
Végül felkerült a következő lépcsőfokra a társas kapcsolatok jelképe is a Boldogság várába vezető úton.

Képek