Nem is gondoltam, hogy ilyen vagyok :)

Kedves Munkatársak! 🙂

A Gárdonyi Zoltán Református Általános Iskola lelkészeként örömmel kapcsolódtam be a programba, amelynek keretén belül, a negyedik osztályosok és a felső tagozatosak között tartok boldogságórákat. A gyerekek nagy érdeklődéssel vettek részt a foglalkozásokon. Egy kedves, – azt gondolom – mindenki számára emlékezetes pillanatnak lehettünk tanúi, mikor a hála témát jártuk körül, egy játékos feladatban párokat alkottunk, és az volt a feladat, hogy osszuk meg egymással, ki miért hálás a másiknak.
„Én ezt alig tudom elmondani, mert rögtön elsírom magam” -hangzott a válasz az egyik sarokból 🙂
Aztán a következő mondatot hallhattok egy másik gyerektől, aki éppen a párjának mesélt, miért hálás neki: „Hálás vagyok neked azért, hogy amikor ebbe az iskolába kerültem, idegenként, te a barátomként mellettem voltál.”
Ezután döbbent csend lett a teremben, mert egy olyan kisfiú felé hangzott el a hála szava, aki szülei válása óta komoly magatartásproblémákkal küzd, s mióta ezt a mondatot meghallotta, pozitív változás állt be az életében.
Néha elgondolkodom, vajon ez az egy mondat lendített rajta ennyit? Igen, amikor meglátja bennem valaki a jót, az ennyit lendít rajtam.

Köszönet érte! 🙂