Step by step 5.B – a felsős közösségszerveződés útján haladunk előre

313904945_1809616666049563_7322844550195484097_n.jpg

Az órára időben érkeztem, de a szünet első perceiben már körberendezett tanterem várt. Ehhez képest a kérésem három-három pad összetolására hívta fel a figyelmüket. Kiváló értelmi képességű osztálynak mégis nagy kihívást jelentett a tér elrendezése. Hogy miért? – mert nem dolgoztak össze. Újabb információt gyűjtöttem a kis csapatomról… Végül csengetésre meglett a várt formáció. A dicséret nem is váratott magára, viszont mint feldobott labda rögtön le is elemeztük a helyzetet…
Végül a tervezett relaxációs gyakorlat helyett maradt a nagy levegő vétele háromszor és a feszültség, problémák, gondok univerzumba való elengedése.
Az optimizmus szó kevés gyereknek volt ismerős, így a definíciót közösen alkottuk meg. Ellenkezője szintén magyarázatra szolgált. Ezt követően nehéz élethelyzeteket mesélt el több gyermek. Igazán szívbe markoló történetek kerültek elő – apa, család elveszítése, nevelőszülői élet stb. Megnéztük, hogy mi az, amit tanult belőle, mi az, ami erőforrás lehet számára, hogyan lehet másik szemszögből ránézni az adott helyzetre. Ez a gyakorlat több gyermeknek tudott erőt adni, átkeretezni.
Az hála témájának feldolgozásakor osztályfotó készült, ezeket kinyomtattam, színes előregyártott kartonokat hoztam, 3 dimenziós, élénk színű matricákat kaptak – ezekből elkészültek az egyedi képkeretek, rajtuk a pozitív közös emlékkel. Nagy lelkesedéssel készültek az alkotások, többen alig hitték el, hogy hazavihetik.
A terem újabb átrendezése már gördülékenyen zajlott. Körbe álltak, majd mindenki elmondta, hogy mi az amit ő személy szerint szívesen hallana akár a tanárától, akár a szüleitől vagy másik olyan személytől, aki fontos számára. Hoztam egy példát is, hogy tudják mire is gondolok. Ilyen és hasonló megoldások születtek: Büszke vagyok rád! Nagyon ügyes vagy! stb. Aki az adott mondatot szívesen hallotta volna – beállt, illetve többen beálltak középre, majd becsukták a szemüket. Kívül, együtt kántáltuk közösen háromszor. Majd újabb mondat következett. Lelkesen álltak be középre a diákok, motiváltak voltak arra, hogy átéljék a megerősítő csodamondatokat.
Köszönöm az osztályfőnök, Babosné Csapó Erika tanárnő aktív részvételét, a diákok munkáját és a lehetőséget arra, hogy a pozitív pszichológia és pedagógia eszközeivel dolgozhatok!

Képek