Boldogságóra Program

A természet őszi változásával már egy ideje foglalkozunk. Ezen a héten észrevettük, hogy a levélhullás is megkezdődött, potyognak a gesztenyék is. A gyerekekkel megfigyeltük a színes faleveleket, összehasonlítottunk a méretüket, felhasználtuk ábrázoló tevékenységhez is.
A legjobb játék a gyerekek szerint a „levéleső” volt.
Úgy kezdődött, hogy segítettünk a kertész bácsinak a levelek összegyűjtésében. Gereblyéztünk, söpörtünk… Amikor már eleget egy kupacba hordtunk, kipróbáltuk, milyen, ha magasra dobjuk a leveleket. Nagy kacagás kísérte a színes levelek repülését hosszú perceken keresztül.
Másnap a Varázsbonbon című mesével (Örömvár című könyv) foglalkoztunk: Beszélgettünk a mesében szereplő kisfiúkról. Vajon Dani mitől volt vidám; hogyan segített Botinak? Boti hogyan érezhette magát, amikor megette a varázsbonbont? Biztos, hogy csak a bonbon segített neki? Volt már olyan, hogy valakit jobb kedvre derítettél? Hogyan? Mindig elsőre sikerült? Eljátszottunk, megmutattunk néhány érzelmet. Megfigyeltük, hogy ha nem látjuk az egész arcot, csak a szemet, akkor is fel tudjuk ismerni, hogy szomorú vagy vidám a másik. Rövid beszélgetésben megállapították a gyerekek, hogy vidámnak lenni sokkal jobb érzés.
Udvari játék alatt három kislány üldögélt a padon, középen egyikük sírdogált. Hintázni szeretett volna, de más ült fel rá. A másik két kislány segíteni szeretett volna valahogy. Egyikük megszólalt: „Miért nem csinálunk úgy, mint Dani a mesében?” – és már jöttek is az ötletek, mit lehetne tenni. Bár varázsbonbon nem volt a közelben, hamarosan vidáman játszott a három kislány.
Később képet festettünk – mindenki önmagáról. Előzőleg játszottunk tükrös játékot, megfigyeltük a színeket (milyen képet lehet festeni sötétszínekkel, milyet, ha világosabb árnyalatokat használunk), így most csak felidéztük az emlékeket erről. Vidám, szép munkák születtek.
A hét utolsó napján újra elővettük a mesét. Felidéztük az elmúlt hét eseményeit, beszélgettünk arról, ki milyen helyzetben érezte magát a legjobban; segített-e valakinek abban, hogy jobb kedve legyen. A gyerekek szóbahozták a mosolygós fejeket is (hangulathőmérő) mert észrevették, hogy azon a napon mindenki a zöld mosolygós fejre csíptette a csipeszét. Egymás szavába vágva mondták, hogy ki miért érkezett boldogan/vidáman az oviba azon a reggelen. Végül az egyik kisfiú összegezte:
Mert szeretünk oviba járni!

Képek