Boldogságóra Program

Boldogságóra
2022. Október: Optimizmus hónapja

A hétfői nap mindig egy kicsit nehezebben indul, mint ma is, mert Marci elég sokat sírt anya után, nehezen lehetett megvigasztalni. Kitartó volt. Reggel őszi színezővel kezdtük a napot, amiben a kisfiú, meg a kislány be tudott bújni az avar alá. Alkalom volt egy kicsit beszélgetni az őszi levelekről, a hétvégi kirándulásokról. A tevékenységünket relaxáló játékkal kezdtük, utánoztuk a lehulló leveleket, amik a potyogás során még halk hangot is adtak, a végén elterültek a földön. A kincsesdobozból elővettük Boldog Dórát, a gyerekek örültek neki, köszöntötték őt. Dóra elmondta, hogy most a héten az Optimizmussal, magyarul a boldogsággal, vidámsággal fogunk foglalkozni (a gyerekek találták ki rokon értelmű szavak keresésével). Azt keressük meg, hogyan lehet mindennek örülni, mindent jóra fordítani. Elmondtam Bezzeg Andrea meséjét a könyvből, Tódi törpe szemüvegéről. Kicsit nehezen indultak a meséhez való hozzászólások, de aztán mikor a szívünkre tettük a kezünket, beindultak az okos mondatok. Bekapcsoltam nekik két zenét is: Pozitív gyerek vagyok… Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek…. Visszaültünk a szőnyegre, és még beszéltünk arról, hogy mi lesz a holnapi napon, szemüveget készítünk, mindenki gondolkodik azon, hogy miben a legügyesebb, és kirándulás lesz. Ja, és még meglepetést is ígértem.
Kedden kiraktam a folyosóra egy „Varázsgömböt”, ami mellé papír faleveleket, tollat, és egy kiírást tettem: „Vegyél egy falevelet, Írd rá mitől lennél még boldogabb, és dobd a ‘Varázsgömbbe!’”. Reggel szemüveget készítettünk, illetve csak azok, akik korábban érkeztek, mert reggeli után indultunk Dia néni tanyájára. Nem volt nagyon hosszú a séta, de rövid sem, ezt főleg visszafelé érzékeltük, mert a kicsik már nehezen haladtak. Vittünk kosárkát kincs gyűjtésre, meg falevél formát, amin keresztül az ősz színeit figyeltük meg. A tanyán kutyusok fogadtak, és sok cica is volt, mind simogatható, bújós, szerethető. Láttunk kacsát, teheneket, kis bocikat, lovakat. Gombát néztek meg a gyerekek, és sok növényt is megmutatott Dia néni, a legjobban a törpefenyő tetszett nekik, mert simogatható volt, egyáltalán nem szúrt. A tacsi kutyusok kikísértek minket a kapuba.
Szerda reggel befejeztük a varázsszemüvegeket, mindenki fel is vette játszani, tükörben nézegetni. Préseltem falveleket, amiket kontúr színezéssel ábrázoltunk, persze ezt a technikát még nem ismerték, így kellett segíteni elég sokat. A játékidő végén választottak levelet, amire ráírtam, hogy mitől lennének még boldogabbak, majd beledobtuk a „varázsgömbbe”. Nagyon okos, ügyes vágyakat fogalmaztak meg, volt aki rakétát akar vezetni, volt aki családjával állatkertbe szeretne menni, vagy több időt szeretne tölteni unokatestvéreivel, vagy csak gyermekien anyukáját szeretné megölelni. Ma a Só című népmesét meséltem, amiben bebizonyosodik, hogy soha, semmit nem szabad feladni, mert minden probléma meggyógyítható. Ajándékképpen a mai levegőzés a közeli játszótéren volt, amitől mindenki még boldogabb lett!
Csütörtök reggel megnéztem a ‘Varázsgömböt’, nagyon sok levél volt benne, kellett még kiraknom, mert mind elfogyott. Reggel falevél kontúrt színeztek, akik, lemaradtak tegnap, és siettünk a tornaszobába. Ugráló labdával tornáztunk, ami mindenre jó volt, ugráltak, cipelték, gurultak, ültek, ritmust utánoztak rajta. Kellemesen elfáradtak. Reggeli után körjátékoztunk, néptáncoltunk, vicces dalt is tanultunk: Icike, picike…Ma kimentünk a KRESZ parkba, kicipeltük a motorokat, futóbicikliket. Fantasztikus tavaszi időnk volt, jót közlekedtünk.
Pénteken, mivel előző nap a gombák napja volt, gombát ragasztottunk, nagy sikerélménnyel, mert nagyon ügyesek voltak. Arról is beszélgettünk, hogy a mai napon pedig a Tojás Világnapja van. Reggeli után elkészültek a mosolygós smile fejek, amikből nyaklánc készült. Mindenki odaállt a tükör elé, és jó tulajdonságokat mondott magáról, és hogy miben nagyon ügyes. Nem nagyon ment a gyerekeknek, úgy hogy átváltottuk egy kicsit a pozitív bombázásra, amit már ismertek, így egy kicsit több érték hangzott el. Behoztuk a folyósóról a ‘Varázsgömböt’, mindenki húzott egy levelet belőle, és felolvastam. Nagy élmény volt! Örültem, hogy a szülőket, és a kollégáimat is így be tudtam vonni. Elbúcsúztunk Dórától, visszaraktuk a kincsesdobozába. A lépcsőre feltettük a mosolygós fejet, az optimizmus, vidámság jelét.

Képek