Boldogságóra Program

Elérkeztünk a 10. témánkhoz, a fenntartható boldogsághoz. Sok új ötlettel szerettem volna emlékezetessé tenni ezt az utolsó alkalmat, hiszen az iskolába készülőkkel ez volt az utolsó közös boldogságóránk. Végül nem is fért bele egy alkalomba, két egymást követő nap került rá sor.
A foglalkozás játékait a gyermekek kedvenc játékaiból válogattam össze. Így a relaxációt is, ami a 7. foglalkozásunk relaxációja volt, és a gyerekek egyik kedvence. Ez egy simogatós ölbeli játék, a Sűrű erdő volt, ahol a gyermekek párban, becsukott szemű társuk arcát simogatták a mondókára.
A témára a Szeretetfolyosó játékkal hangolódtunk. Nagyon tetszett a gyerekeknek, ahogy áthaladva a társak által alkotott folyosón, pozitív megerősítéseket kaptak. Néhányan inkább csak külső tulajdonságokat soroltak (szép a hajad, szép a cipőd) ezért az én megerősítéseimmel próbáltam őket rávezetni, hogyan próbáljanak meg ettől elvonatkoztatni. Ezek után ők is egyre inkább ráéreztek, és megtalálták egymásban a belső értékeket is (mindenkivel kedves vagy, sokat segítesz a kicsiknek, mindig szót fogadsz az óvónéniknek), és megerősítést kaptak egymástól abban is, hogy ki miben ügyes, tehetséges (ügyesen rajzolsz, nagyon jókat építesz…).
A Boldog erdő – Kerekerdő mesét terjedelme miatt már előző nap alvásidőben elmeséltem a gyerekeknek. Előző témáknál is volt már erre példa, és hosszabb mesénél ez jó megoldásnak bizonyult. Ez alkalommal is a Boldogságórán közösen felelevenítettük az előző napi mesét, megbeszéltük merre vezetett Dóra és Peti útja a Boldog Kerekerdőben (hála patak, optimista rét, barátság házikó, jótett-tisztás, célok hídja, megküzdés hegye, apró örömök szigete, megbocsátás erdeje és végül a testmozgás útja), és mi minden történt velük útközben.
Majd elmeséltem nekik, hogy mi is ugyanezt az utat jártuk be ebben az évben, ahogy minden lépcsőfokkal egyre közelebb jutottunk a boldogság várához, ahova most végre beléphetünk. Képeket gyűjtöttem nekik össze, melyeket tévére kivetítve közösen megnéztünk, így elevenítve eddigi Boldogságórás élményeinket.
Mi is elkészítettük boldogság-nyakláncunkat. Minden gyöngyszem után egy témának a jelét fűztük fel, így haladva végig a témákon és emlékeken, melyeket felidéztünk.
A foglalkozás lezárásaként meghallgattuk a Jól érzem magam Boogie dalt, melyet egy ölelős játékkal kapcsoltunk össze. Amikor a zene megállt, mindenki megölelhette valamelyik társát. Megbeszéltük, hogy mivel ma minden nem fért bele a Boldogságórába és most a várva várt várépítésre sem maradt már időnk, holnap folytatjuk a közös játékot.
A másnapi foglalkozást egy dobókockás játékkal vezettem be. A dobókockán a Megküzdés témakörében megismert szörnyikék voltak (harag, félelem, szomorúság, boldogság..). Zenére szabadon mozogtak, és amikor megállt a zene, a dobott szörnyikének megfelelő érzelmet kellett szoborként megmutatniuk. Nagyon élvezték ezt a játékot, a haragos szörnyikét összekötöttük a békülős mondókánk felelevenítésével, így a haragosok végül a „Béke, béke barátság, mi volt ez a szamárság, semmi, semmi barátom, csak egy lyuk a gatyámon!” mondókával ki is békültek.
A gyerekek másik két kedvenc játéka: a lógó orrúak városa, és a zombis sem maradt el ezen az utolsó foglalkozáson. A zombis szabályait annyiban módosítottam, hogy nem körben álltunk, hanem szabadon mozoghattak, és 30 másodpercenként választottam új zombit, hogy mindenki sorra kerülhessen. Így nem estünk abba a hibába, mint első alkalommal, hogy csak ezért sem mondták ki a varázsszavakat sorozatosan, hogy ők is zombik lehessenek. Most mivel tudták, hogy mindenki sorra kerül, így ezzel nem is próbálkoztak, ez nem vont le a játék élményéből.
A foglalkozás legizgalmasabb része, a gyerekek által legjobban várt várépítés volt. Az óriás szivacs építőkockákból megépítettük a boldogság várát, melyet utána birtokba is vettünk.
Bebújtunk a várba és ott elevenítettük fel kinek mi volt a kedvenc boldogságórás pillanata, emléke. Közte volt a zombis játék, a nyaklánc készítés, az ölelős játék, Makk Marci diafilmje, Többen is említették, hogy nagyon szerették a házi feladatokat.
Örültem ennek a visszajelzésnek, mert a házi feladatokkal a célom elsősorban a feladattudatuk erősítése és a családok bevonása volt, így igyekeztem mindig olyan feladatokat választani, ami izgalmas, érdekes lehet számukra. A visszajelzések szerint ez sikerült, örömmel is készítették el azokat.
A miért szeretted a Boldogságórát kérdésre nagyon szívmelengető választ kaptam az egyik kislánytól: „Azért szerettem, mert te tanítottál minket, és mindig szuper ötleteket találsz ki!” Az év során sok eszközt készítettem az egyes témákhoz, játékokhoz, hogy minél érdekesebbek, motiválóbbak legyenek, és jó érzés volt hallani, hogy ezt a gyerekek értékelték, és sok élménnyel gazdagodtak ezáltal.
Egy ölelés körrel zártuk a foglalkozást. Házi feladatként azt kapták a nyárra, hogy ha nyaralni, strandolni, vagy akár csak játszóterezni mennek, építsék meg valahol a Boldogság várát. Kérjék meg anyát/apát hogy fotózza le őket a várral és küldjék el nekem a képet! Ősszel pedig majd együtt is megnézzük, milyen boldogság várak készültek a nyáron!

Képek