Boldogságóra Program

Megbocsátás gyakorlása

A megbocsátás gyakorlása nem egy könnyű hónap volt a számunkra, de annál hatékonyabb.
A foglalkozásunkat beszélgető körrel kezdtük, ahol a következő kérdéseket boncolgattuk:
-Mi is az a megbocsátás?
-Mikor szükséges megbocsátanunk?
-Volt-e olyan, amikor egy barátod elárult?
-Volt-e olyan, hogy valaki megbántott?
-Milyen érzés volt, mikor sértegetett?
– Milyen érzés volt, mikor a testvéreiddel, szüleiddel összevesztél, elhanyagoltak?
-Te bántottál-e már meg valakit?
-Tudtál bocsánatot kérni?
-Milyen érzés volt, mikor megbocsátottak neked?
-Milyen érzés, ha neked- vagy mikor te bocsátasz meg valakinek?

Volt olyan gyermek, aki nehezen tud bocsánatot kérni. De rávilágítottunk neki arra, hogy milyen könnyed, felszabadult érzés, mikor ez megtörténik. Attól függetlenül, hogy mi kértünk bocsánatot vagy tőlünk kértek bocsánatot.
Olyan cukik voltak a diákjaim, mert az osztályon belül is megbeszéltük, kézfogás, ölelés. Jó volt ezt megélni.

Relaxációt a segédletből merítettem, mely a következő volt:
„A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom. Üljetek a sarkatokra! A mondókára teleszívjuk a tüdőt levegővel, majd hallható, lassú fújással ürítjük ki, közben a padlón, vagy szőnyegen a törzsetekkel kússzatok előre!”
A hónap dala meghallgatása után az osztálytársakkal való megbocsátás gyakorlása következett.

Kísérletet is végeztünk, mellyel az volt a célom, hogy ha valakit megbántunk az nem múlik el nyomtalanul a szívünkből, hanem sok jó dolgot kell tenni, hogy oldódjon bennünk.
A kísérlethez szükség volt egy kancsó vízre és színes folyadékra (mi Betadint használtunk). Aki megbántott valakit cseppentett belőle a vízbe, ami elszíneződött. Majd pozitív dolgokat mondtunk és vizet cseppentetünk a kancsóba. (pl.: odafigyelek rá, segítek neki, azt mondom neki: sajnálom, bocsásson meg, szeretlek…).
A folyadék színe halványodott, de még mindig látszott, hogy nem ugyanaz. Így van ez a mi lelkünkkel is, ha megbántják. Sok csodára van szüksége, hogy csökkenjen a megbántottság érzése.
Mikor már oldódott a sok felgyülemlett érzelem, elvégeztük:
Szeretetgombóc gyakorlatot.
„Jelentkezzen valaki, akinek szüksége van támogatásra, vigaszra, szeretetre! Ő lesz a töltelék. A többiek lágyan, óvatosan, öleljétek át, és mondják egyszerre: „Mi vagyunk a szeretetgombóc, és te vagy benne a töltelék.” Addig maradjanak így, amíg a „töltelék” azt nem mondja: „Köszönöm!”
A foglalkozás zárásaként a Pozitivity társasjátékkal zártuk.

Képek