Boldogságóra Program

A hónap során elvégzett feladatok:
Április a megbocsátás hónapja. Életünk során gyakran kerülünk konfliktusba, összetűzésbe egymással, társainkkal, barátainkkal, szüleinkkel, testvéreinkkel, azokkal, akikkel a szürke hétköznapok vagy éppen az ünnepnapok alkalmával találkozunk. Ezek a nézeteltérések sokszor elkerülhetetlenek. Ilyenkor egyik vagy másik fél, lehet, hogy mindkettő sérül, megbántódik, megsértődik az összetűzés kapcsán. Ez belső feszültséget, lelki gyötrődést okoz bennünk, innentől célunk kell, hogy legyen ennek a lelkiismeretfurdalásnak a megszüntetése, ami legkönnyebben bocsánatkéréssel valósítható meg. Ha emberi kapcsolataink igazak, kellőképpen elmélyültek és őszinték, akkor a sértett fél meg tud bocsátani. Ilyenkor elég lehet akár egy ölelés, egy mosoly, egy kedves szó is talán, de mindenképpen a feloldozás, a megkönnyebbülés elérése a cél. Erre kerestünk megoldásokat, alternatívákat beszélgetéseink során a gyerekekkel.
Először azt latolgattuk, hogy milyen érzés a megbántottság, a sértődöttség, mit érzünk ilyenkor, mit lehet belőle észrevenni az arcunkon, testtartásunkon. A leggyakrabban használt fogalmak a következők voltak: ijedtség, bánat, szomorúság, elkeseredettség, lehangoltság, düh, befelé fordulás. A „Gyurmaarc” című feladat segítségével ezeket meg is próbáltuk érzékeltetni, vagyis 3-4 fős csoportokban kartonból kivágott körlapokra gyurmából különböző érzéseket kifejező arcokat raktak ki a gyerekek, a vidámtól egészen a búskomorságig bezárólag. Ez után megállapítottuk, hogy legjobb, ha általában jó a kedvünk, ezért próbáljunk meg mindig tisztelettel fordulni mások felé. Ha netán mégis ellentmondásba kerülünk, minél előbb kérjünk bocsánatot, hogy feloldjuk a feszültségeket. Ehhez készítettünk „bocsánatkérő” kártyákat, amiket mindenki kedvére díszíthetett, és átadhatott annak, akivel nézeteltérése volt a múltban.
Mosolygós-piros, közömbös-sárga és szomorú-zöld „szmájli” arcokat egyébként a tanulóim feladatainak, magatartásának értékelésére is használok rendszeresen. Ezek az arcok egy-egy A/4-es színes lapon virítanak a tanterem falán. A gyerekek keresztnevét egyenként fából készült ruhaszárító csipeszre írtam, amit mindig arra a szmájlira csíptetünk, amit munkavégzésével kiérdemel az adott gyermek. Önértékelésre is kiválóan alkalmas ez a rendszer, szeretik nagyon a gyerekek, mert látványos és egyértelmű.
A 4. osztályosokkal elolvastuk a segédanyagokban található és Panyi Katinka által írt, „Az ügyefogyott légy” című láncmesét, aminek kapcsán megbeszéltük, hogy cselekedeteinkkel olykor bonyodalmat okozhatunk másoknak, de ezek a bonyodalmak hibáink bevallásával és vállalásával, valamint bocsánatkéréssel gyorsan orvosolhatók. Hogy erre emlékezzünk, lerajzoltuk a mese sarkalatos szereplőit, tárgyait és egy körforgásban helyeztük fel őket a táblára. Ezzel tettük érzékletessé, hogy a rossz dolgok visszafordíthatók és kellő alázattal a gondok megoldhatók.
Az 1. osztályosaimmal Mészöly Miklós által írt, „A bánatos medve” című, szintén a segédanyagok között található mesét dolgoztuk fel. Az állandóan szomorú mackóval együtt lettünk mi is folyamatosan egyre vidámabbak, közösön mondtuk, játszottuk a mesében szereplő mondókákat, énekeltünk, ami olyan sikert aratott a gyerekek körében, hogy többször is el kellett mesélni és játszani a történet. Ettől a motivációtól fellelkesedve gyönyörű pipacsmezőt készítettünk, hogy a virágok révén legyen mivel pótolni a kiskecske szarvát, amit a mesében a medve véletlenül letört. Vidáman énekeltük el a „Süss, süss, napsugár…” kezdetű dalt, és ahogy a kecske és a medve is igaz barátként tették a mese végén, mi is megöleltük egymást.
Sokat beszélgettünk a közelünkben dúló orosz-ukrán háborúról a gyerekekkel, ennek kapcsán készítettünk a faliújságunkra technika órán „Háború és béke” felirattal egy tablót, ami kapcsolódik a „megbocsátás” témaköréhez. (Az ötletet az internetről vettem, a 4. osztályosokkal valósítottuk meg.) Piros-fehér-zöld színű lapokból repülőket, szíveket, lepkéket hajtogattunk, amiket a magyar zászlónak megfelelően fekete kartonlapra ragasztottunk fel. A fekete szín a háborút, a nemzeti színek a hazánkban lévő békét szimbolizálják. Megbeszéltük, hogy a vérengzés és a pusztítás milyen egyszerűen elkerülhető lenne, ha a háborúzó felek megbocsátanának egymásnak, béketárgyalásokat kezdeményeznének és megegyeznének egymással. A téma egyébként annyira lázba hozta a fiúkat, hogy projektmunkában egy csatateret ábrázoló, 3D-s tablót is készítettek.
Április 22-én a Föld napja alkalmából meghallgattuk és együtt énekeltük Bagdi Bellával és a gyermekkórussal a Gyújts egy gyertyát a Földért! című dalt. Sokat beszélgettünk a Földet érő káros hatásokról és megegyeztünk abban, hogy milyen szép és egészséges lehetne a világ, ha mindenki odafigyelne a környezetvédők tanácsaira és megfogadná azokat. A gyerekek megígérték, hogy este, otthon a családjuk körében gyújtanak egy mécsest, ami azt jelképezi, hogy bocsánatot kérünk a Földtől az őt ért, emberek általi környezetszennyezés miatt.
Hogy emlékezzünk a hónap során tanultakra a megbocsátásról, az ajtóra és a táblára a következő „varázsszavak” kerültek: SAJNÁLOM! BOCSÁNAT! KÖSZÖNÖM! SZERETLEK!

Képek