Boldogságóra Program

Az 1. áprilisi Boldogságóránkat az iskola könyvtárában tartottuk meg. A megbocsátás témakörét dolgoztuk fel. Megbántásról, megbocsátásról szóló meséket kerestünk. Elolvastuk A rút kiskacsa történetét. Megbeszéltük, hogyan érezte magát, amikor bántották a baromfiudvar lakói. Eljátszottuk, mennyire volt szomorú, amikor egyedül bolyongott. Hogyan érezte magát, amikor befogadták a hattyúk. Meghallgattuk Shona Innes: A barátság olyan, mint a mérleghinta című hangos meséjét.
Az osztályunkban a gyerekek többsége már megtapasztalta, hogy megbántották (felnőtt, gyerek, testvér, barát, ismerős…okozott már fájdalmat a kis lelkületükben). Olyan kisgyerek is van, akiket nem ért különösebb sérelem (vagy ügyesen kezelik). Elmeséltük a fájó történeteket. Átbeszélgettük a sérelmeket és az érzelmeket. A mi osztályunkban a sértődöttség és a harag tiszavirág életű. Hamar kedvük támad a barátság fonalát felvenni, gyorsan rátalálnak az egyensúlyra. Nincs annál nagyobb öröm, ha minden egyenesbe jön. Példaértékűen mintát adnak ezzel a felnőtteknek (és nekem is), hogy könnyedén túl kell lépni a megbántottságon. Sokkal szebb napokat élhetünk meg együtt, ha megbeszéljük a dolgokat, és kezet nyújtunk egymás felé. A gyakorlatban bemutattunk békülési gesztusokat is. Az osztályunkban a gyerekek önszántukból gyakran használják a következő varázsszavakat: Köszönöm, Sajnálom, Bocsánat, Kérlek szépen! Ne haragudj! Máskor nem fordul elő! Ezzel mindig levesznek a lábamról. Nagyon sokszor érzem, hogy általuk én is jobb ember leszek, amiből természetesen ők is profitálnak. Én is csak hitelesen taníthatom a gyerekeket a megbocsátásra. A Boldogságórák alkalmával az én személyiségem is pozitív irányba változik. Hát így hatunk mi egymásra az órákon!
Megbeszéltük a következő idézetet: „ A barátság nem mindig jó hecc, miatta néha elkenődhetsz. Ha egy barát a lelkedbe gázol, vagy kihagy mondjuk a mókából…Ha így felborul az egyensúly, az lehet, hogy nagyon szíven szúr.”
Meghallgattuk egymás beszámolóját, megerősítettük a fájdalmak létjogosultságát. Arra biztattuk egymást, hogy együtt keressük a megoldást a problémára, a megromlott viszony rendezésére. Elképzeltük, hogy a pitypang bóbitájára tettük a bánatunkat, és messzire fújtuk. Úgy elillantak, mint az álompillangók. Elszállt, és nem is emlékszünk rá. Egy tornász kislány az osztályból megmutatta, milyen a mérlegállás. Eljátszottuk, hogy mekkora boldogság, ha egyensúlyban vannak a dolgok a barátok között.
Gyakoroltuk a kompromisszumkészséget is: A számomra kedves könyvet 1 héttel később kölcsönzöm ki a könyvtárból, most a barátom viszi haza. A játszótéren viszont én ülök először a hintába. 10 percet én játszok a pöttyös labdával, utána 10 percet a barátom. 10 percet én vagyok a kapus, a barátom a csatár, utána váltunk. A legjobb barátnőmnek más is lehet a párja sétánál, más mellé is ülhet ebédkor. Én is játszok másokkal, és nem sértődünk meg. Nyithatunk bármikor mások felé is. Mások kedvében is járhatunk, más barátokkal is játszhatunk. Az a lényeg, hogy remekül érezzük magunkat a társaságban. Megbeszéltük, hogyan lehet fenntartani, ha minden nagyon jól működik.
A Megbocsátás témakörénél nem tudtunk elvonatkoztatni a legnagyobb egyházi ünnepünktől. A 2. Boldogságórát a húsvéti ünnepkörhöz kapcsoltuk. „Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme.” Márai Sándor
A húsvét Jézus Krisztus feltámadásának az ünnepe. A kereszténység már régóta megünnepli. Az új kezdetet jelképezi. Hirdeti, hogy mindig van remény. Több hittanos kisgyerek van az osztályunkban. A történetet nagyon jól ismerik, és el is mondták. Isten egyszülött fiát keresztre feszítik, de ő arra kéri az Atyát, hogy bocsásson meg az embereknek. Legyen az ő példája mindig velünk. Az egyik kisfiú nagyon szépen mesélte: „Apa mondta, és apával együtt megnéztük a filmet is. Két bűnössel keresztre feszítették Jézust, de ő békét hozott mindenkinek.”
Mi is megünnepeltük, megőriztük a húsvéti locsolás, tojásfestés hagyományát. Minden kisfiú szeretettel mondott húsvéti locsolóverset a kislányoknak, és meglocsolták őket illatos kölnivel. A kisfiúk begyűjtötték a piros tojást, és a csoki nyuszit, amit a locsolásért kaptak.
A húsvét nekünk is napfényt, áldást, jókedvet, és sok-sok örömöt hozott. Jó volt látni és érezni, hogy ezek a picurka gyerekek milyen boldogsággal őrzik a régi idők hagyományait, húsvét kedves szokásait.

Képek