Boldogságóra Program

Kópé Klub

A ráhangolódás után meséltem a gyerekek mondhattak egy-egy olyan szereplőt, akik csak a mesében léteznek. A „boszorkány” köré találtam ki egy rövid mesét: a boszorkány elrabolta a plüss játékokat, azok a gyerekek tudják kiszabadítani őket a tengeren túli varázserdőből, a banya házából, akik vállalkoznak az akadályok leküzdésére.
A csoportszobában berendezett akadálypályán mentek végig a gyerekek (a viharos tengeren, sűrű erdőn, szakadékon mocsáron,barlangon stb.), amikor mindenki megmentett egy plüsst, a varázsszőnyegen visszatértünk az óvodába.
Ezután megbeszéltük, hogy mire volt szükség az akadályok leküzdéséhez, a gyerekek ezeket fogalmazták meg: kíváncsiság, bátorság, odafigyelés, egymás segítése, segítség kérése felnőttől, „meg tudom csinálni” érzése.
Arra is kitértünk, hogy milyen érzéseket tapasztaltak meg közben: félelem, kíváncsiság, izgalom, öröm, jókedv.
Megbeszéltük, hogy vannak olyan érzések is, amik nem kellemesek (szorongás, félelem, bánat). A különböző érzelmeket megjelenítették mimikával, testtartással is. Ezután megfogalmazták, mit tesznek, ha a rossz érzések jelennek meg: „énekelek, sírok, rajzolok, játszom a kedvenc babámmal, anya megvigasztal” stb.
Megfogalmaztunk néhány „bátorító mondatot”: „nem adom fel, újrakezdem, meg tudom csinálni, segítséget kérek, nem kapkodok, nagyon odafigyelek”
A foglalkozás zárásaként lerajzolták az akadálypálya számukra legnehezebb részét.

Képek