Boldogságóra Program

A hónap Boldogságórái az ünnepvárás jegyében zajlottak.
Egy nagy feladat várt volna ránk, a mi osztályunk lett volna a Mikulás műsor szervezője, előadója az idei évben. Sajnos az egyre erősödő járvány miatt a műsor elmaradt. A gyerekek nagyon csalódottak voltak. De megbeszéltük, hogyan tudnánk szomorúságunkat örömmé varázsolni, más jót tenni helyette.
Karácsonyi manóink, amiket már novemberben elkezdtünk színezni a műsorra készülve, egész decemberben velünk maradtak, a hónap jelképévé váltak. A legszebbek az iskola galériáját díszítették. A manók szállították az ünnepi üzeneteket is.
Kis Mikulás figurákat is színeztünk. A gyerekeknek előre nem árultam el, hogy ezekkel díszítjük az alsós osztályok Mikulás csomagjait.
Hatalmas meglepetésben volt részem, mikor kolléganőm segítségével levelet írtak a gyerekek a Mikulásnak. Ezek nem a szokványos levelek voltak, nem arról szóltak, hogy milyen Mikulás ajándékot kérnek. Ezek igazi, őszinte Boldogságórás Mikulás-levelek lettek. Megírták a gyerekek, hogy mik voltak azok a jó cselekedetek, amikre büszkék lehetnek az idei évben, milyen célokat tűztek ki maguknak, mit sikerült megvalósítani, mi tette őket boldoggá. Nagyon büszke voltam rájuk!
Sokszor karácsonyi dallamok segítségével hangolódtunk az ünnepekre. A szeretteinkre gondolva pedig nem maradhatott el az ajándékkészítés sem.
A gyerekeknek öröm forrása volt az adventi faliújság. Minden nap, akinek a nevét kihúztuk, választhatott a kis ajándékcsomagocskák közül, amelyek kis jutalomcédulát is rejtettek. Aznap ez a tanuló valamilyen meglepetésben részesült.

Boldogságóránkon beszélgettünk a hónap ajánlott témáiról. Elmeséltem nekik a Trevi-kút legendáját, felolvastam „A befogadott nagyapa” című mesét is.
Az iskola udvarán eljátszottuk a „Befogadó fogó”-t.
A befogadásról legtöbbjüknek egy kutyus befogadása jutott eszébe, elmondták ezzel kapcsolatos élményeiket.
Eszünkbe jutott egy saját „örökbefogadós” élményünk is. Szeptemberben, a vakációról visszatérve az osztályban rátaláltunk egy nagy zsákra, amely nagyon útban volt. Benne a portól óvott kedves kis plüssállataink várakoztak sorsukra. Mivel tudtam, az idén már biztosan nem játszunk velük negyedikesként, felajánlottam, mindenki válasszon egyet, vigye haza, és év végéig viselje gondját, őrizze meg, hogy majd jövőre a kis elsősök épségben, tisztán visszakaphassák, megörökölhessék tőlük.
Tetszett nekik „egy növény örökbefogadása” lehetőség is. Elhatároztuk, hogy a téli szünetről visszatérve tavaszi virághagymát hajtatunk. Január hónapban megvalósítjuk ezt a feladatot. Kis csoportokat alakítunk, minden csoportnak lesz egy virághagymája, melyet nevelget. Vajon melyik csoport virága hozza meg legelőször a tavasz üzenetét?
Beszámolóm végén szeretném megköszönni a Boldogságórás Csapatnak az egész éves munkáját. Köszönjük, hogy ennyi jó élményben lehet részünk a programmal. Eredményes új évet kívánunk!

Képek