Boldogságóra Program

Mi is a barátság? Miért is szeretem a barátom? Igazán jó kérdések, hiszen ez jobb esetben a minden napjainkban számtalanszor elhangzanak nem csak a gyermekek, de a felnőttek világában is.
A hónap témája a „Társas kapcsolatok ápolása” volt.
Foglalkozásunk kezdetén megbeszéltük, hogy mi is a barátság? Ki kit gondol a barátjának? Érdekesen alakultak a gyermekeknél a megfogalmazások, mert azt vettem észre, hogy legtöbbször a külső jegyek alapján választanak barátot maguknak. Például: „szép a szemed”, vagy csak „szép vagy”. A belső értékeket nem igazán vették figyelembe.
Foglalkozásunkat egy relaxációval folytattuk a „Kitárom a világom, mint egy virág kinyílok….kitárom a világom” kezdetű gyakorlattal! Azért választottam ezt a relaxációs gyakorlatot, mert itt lehetőséget kaptak arra, hogy ne csak fizikailag legyenek nyitottak egymással szemben, de a lelkük is nyitottabbá váljon. Ezt követően megtanultuk a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek ” című dalt . Az énelkés közben nem az volt fontos nekik, hogy csinálják a dalban elhangzott mozdulatokat, sokkal inkább az, hogy egymás kezét fogva, mentek körbe-körbe a csoportszobában mindaddig, amíg a zene véget nem ért. Érdekes volt, hogy már nem kellett őket arra figyelmeztetni, hogy üljünk le egy nagy körbe, hanem szinte autómatikusan mindenki helyet foglalt a szőnyegen. Ez nagyon jó alkalmat adott arra, hogy feltegyük a kérdesünket: „kis barátom, hogy vagy?” A feladatunk az volt, hogy akitől kérdez, oda kurítsa a gombolyagot. Nagyon szép pókhálónk keletkezett, amit meg is néztünk együtt. A kérdésre válaszova eleinte csak ennyit mondtak, hogy „jól”. Próbáltam nekik segíteni abban, hogy hogyan lehet ezt másképp megfogalmazni, bővebb választ adni a kérdésre. Ezután elkészítettük a barátságláncunkat, amit ügyesen kiszíneztek, majd elhelyeztük először a szőnyegen, utána pedig felragasztottuk egy piros kartonra. Boldog Dóra mesére hívó csengettyűje megszólalt, közösen elmondtuk a mondókát és a mágnestábla, illetve a kivágott szereplők segítségével elmondtam nekik a mesét. Sokkal jobban figyeltek már az elhangzottakra, mint eddig és a feltett kérdésekre is érthetően megfogalmazott válaszokat adtak. Igyekeztem a foglalkozás ideje alatt arra törekedni, hogy ne csak egy szavas válaszokat adjanak, hanem próbáljanak szép kerek mondatokban beszélni. Itt kitértünk bővebben arra, hogy kinek milyen érzései vannak a barátjával kapcsolatban. Nem volt mindenki partner ebben a játékban. Csak a nagyon bátrak mondták el, hogy miért is fontos, hogy legyen egy vagy több barátja. Milyen érzései vannak a barátjával szemben. Valóban nem könnyű ezt megfogalmazni, hiszem lehet, hogy mi felnőttek sem tudnánk pontos választ adni erre a kérdésre. Megbeszéltük azt is, hogy ki hogyan vígasztalná a társát, ha látná, hogy szomorú. Melegség öntötte el a szívemet, mert szinte mindenki azt mondta, hogy megölelné és adna neki egy puszi! Igen, az ölelés… fontos a társas kapcsolatokban, hiszen az egyik legkifejezőbb gesztus egy másik emberrel szemben. Lenne mit tanulni tőlük, hiszem a gyermeki ölelés még annyira őszinte! A foglalkozás zárása előtt mindenki elkészítette a barátság karkötőjét, amit fel is kötött a BARÁTJA csuklójára. Zárásképpen kiszíneztük a barátság jelét, kitettük a harmadik lépcsőfokra, elénekeltük Bagdi Bella „Pozitív gyerek vagyok” című dalát és megkértem a kisgyermekeket arra, hogy meséljék el otthon, hogy miért van fonalból készült karkötő a csuklójukon. Biztos vagyok benne, hogy voltak kisgyermekek, akik valóban elmesélték a foglalkozást, ugyanis másnap észre vettem egy-két anyuka csuklóján a BARÁTSÁG KARKÖTÖT! 🙂

Képek