Boldogságóra Program

Az elmúlt hetünk az optimizmusról szólt. Úgy gyakoroltuk, hogy összegyűjtöttem pár negatív dolgot, eseményt, pl. „esik az eső, nem tudunk az udvaron játszani”, és megkerestük, mi jó van benne, pl. lehet vetíteni, fölmehetünk a sószobába… Ahogy múltak a napok, egyre több példát találtunk. Végül már úgy játszottuk, hogy két csoportra osztottam a gyerekeket: voltak a vidám macik és a szomorúak. A szomorúak sorolták a rossz dolgokat, a vidámak keresték benne a jót. Aztán cseréltek. A gyerekek nagyon belejöttek, már napközben is akadt olyan, aki rávágta a jót, ha valami gond akadt: eltört egy pohár, de milyen jó, hogy Móni néni összesöpörte és ne vágta el senki kezét.
Elmeséltem a „Varázsbonbon” című mesét, ami szintén arról szól, hogy a jó dolgokat kell észrevenni és nem érdemes szomorkodni.
Mi is találtunk ki meséket. Macis kártyából válogattunk lapokat és történeteket meséltünk róluk. Ügyeltünk, hogy mindig jó vége legyen, mert minden jó, ha jó a vége… Mikor sikerült befejeznünk jól a történetet, vállon veregettük magunkat, amiért jól végeztük a dolgunkat.
Végezetül föltettük a boldog vár második lépcsőfokára az optimizmus jelét. Lassan közeledünk.

Képek