Boldogságóra Program

Elérkezett a szeptember, izgatottan vártam az első Boldogságórát. Megérkeztek a kiscsoportosaink, öröm volt találkozni „régi” óvodásainkkal is. Napindító meditációval kezdtük a reggelt, zenét hallgattunk („Szép nap, ölelj át most engem!”), meséltem (A hálafa története). Megismertettem a gyerekeket a boldogságvár lépcsőfokaival. Beszélgettünk érzésekről, érzelmekről: szeretet, szomorúság, vidámság, boldogság. Elmondtam nekik, hogy mi a hála és én miért vagyok hálás: az egészségemért, a családomért, a barátaimért, a cicáimért, a hivatásomért, a természet szépségeiért, azért, hogy sportolhatok, az anyagi javaimért.

Kíváncsian vártam a kérdésemre az ovisaim válaszait: Te miért vagy hálás?

„- Hálás vagyok a testvéremért, anyukámért és apukámért. Hálából adni nekik egy ölelést, rajzot, egy építményt, ami szívet formál. Örülök, hogy elmegyünk együtt biciklizni, sétálni.”
„- Az új ágyamért, amit apa szerelt össze.”
„- Brumi kutyámért.”
„- Piciért és Pufiért, a két kutyámért.”
„- Hálás vagyok, hogy anya játszik velem.”
„- Hálás vagyok az oviért, hogy létrejött.”

A beszélgetés után papírt és ceruzát fogtunk a kezünkbe és „hála szőlőfürtöt” készítettünk, amit az óvodánk folyosóján mindenki megcsodált. A szeptemberi időjárás szépségeit igyekeztünk kihasználni, sokat sétáltunk és kirándultunk. Hálát adtunk a napfényért, a fákért, a növényekért, az állatokért és a természet gyógyító és feltöltő erejéért.

Képek