Boldogságóra Program

Osztálytermünk falitábláját már a hála jegyében díszítettük fel, számos képpel és idézettel. Középen Ady Endre Köszönöm, Köszönöm, Köszönöm című versét helyeztük el.
„Kéklő égen fehér felhők szaladnak át, ó áldott nappalok, megszentelt éjszakák. És arra gondolok, milyen gyönyörű a világ.”-énekli Louis Armstrong jól ismert dalában a What a wonderful world-ben. De érezhetünk –e hálát életünk megpróbáltatásaival és a mindennapok terheivel együtt is? A léleknek szüksége van a hálára, mint a testnek a vitaminokra. A hála segít a nehéz helyzetekben, a megpróbáltatások között túlélni. A foglalkozást azzal a kérdéssel nyitottam, hogy mit is érthetünk a hála kifejezés alatt. Egy kislány az ajándékozást említette: hálásak vagyunk annak, aki minket megajándékozott. Ekkor azt vetettem fel, hogy csak tárgyi dolgok miatt érezhetünk hálát? Levetítettem az általam készített PPT bemutatót, melyből kiemelném a következő mondatot: „Manapság azonban sokan arra is sajnálják az időt, hogy értékeljék, ha kapnak valamit, nemhogy kifejezzék a hálájukat.” Továbbá, „Nekem jár ! …. Legyen enyém gyorsan, gyorsan…”-utalt a problémára Prof. Dr Bagdy Emőke egy vele készített beszélgetés során a Lélekséták sorozatban. Az emberek nagy része folyamatosan arra fókuszál, amije nincs, sokszor nem is gondol azokra a dolgokra, amelyek jól működnek az életében. A gyerekeknek olyan képsorozatot állítottam össze, amelyek arra késztetik őket, hogy vegyék számba azokat az alapvető dolgokat az életükben, amelyeket természetesnek vesznek, mindegyikhez egy-egy kérdés tartozott: Szegény gyerekek fotója, vízért sorban állók képe, étel osztása, menekülő emberek-(Születhettél volna más országban is? Más korban is?) Fegyveresek képe (Félsz kimenni az utcára, a parkba?) Ősemberek vadásznak (Bizonytalan a holnapi ebéd?), piramist építők, (Nem bírod a napi munkát?) és képek a nemzetközi űrállomásról (Van víz, oxigén, gravitáció?), Modern szobabelső, táblagéppel játszó gyermek (Természetes az, ami másnak nem?) Majd feltettem a kérdést: Mindenünk megvan? A válasz határozott igen volt.
A gyerekeknek elhoztam Szvitacs Alexa paralimpikon történetét is, aki egy fertőzés következtében elvesztette egy karját és az összes lábujját. Nagyon megdöbbentette a gyerekeket, hogy az a veszteség, amely mást évekig tartó traumaként súlytana, Alexandra hálaként értelmezte az életében,-e nélkül soha nem jutott volna ki az Olimpiára. „mert én a legelejétől úgy fogtam fel ezt az egészet, hogy ez nem valaminek a lezárása, hanem valaminek a kezdete. Foglalkozott velem pszichológus is, nagyon nem szerettem, mert pont ezeket a fázisokat akarták rám erőltetni, és nem hitték el, hogy én tényleg boldog vagyok.”
forrás: https://index.hu/sport/2021/tokio/2021/08/21/paralimpia-tokio-szvitacs-alexa-asztalitenisz-interju/
Zsákbamacskát húztunk: egy-egy színes papírba csomagolt gondolatot, amelyről hangosan elmondhatták gondolataikat a gyerekek.
Megtekintettünk két állatos videót. Az egyikben egy markológép segít ki egy gödörbe esett kiselefántot. Az elefánt hálásan megbökdösi a markológép kanalát amikor kijut. A másikban a csorda figyeli a bajba jutott kiselefánt mentését. Majd távozáskor egy nagy elefánt ormányával integet az embereknek. Szintén jó emlékeimbe vésődött Jane Goodallt ölelő gorilla, akit szabadon engednek, de visszafordul, hogy háláját öleléssel kifejezze. Még ezt is mindenképpen meg fogom mutatni a gyerekeknek. (Miközben a sorokat gépelem, mentett cicám bökdös fejecskéjével.)
Füle Lajos gondolatait ismertük meg: „A hálából élünk, ha élünk. Hála nélkül mi más az élet: szakadéknyi mély hiányérzet, mibe az ember beleszédül.” Egy pitypang képével szemléltettem azt a gondolatot, hogy az idő és az élet attól értékes, hogy véges. Ha ezt tudjuk, minden pillanatot ajándéknak tekintünk.
Végül kiosztottam a hála kártyákat, amelyeket szabadidőben majd ki lehet díszíteni és saját gondolattal feliratozni.
Remélem sikerült a gyerekeket meggyőznöm, hogy a hála nem csupán puszta frázis, vagy udvarias gesztus, hanem a „szeretet legtisztább esszenciája.”

Képek