Boldogságóra Program

Foglalkozást kezdő relaxáció:
„Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” A szőnyegen, tetszés szerint elhelyezkedve, állva nyújtózkodunk az ég felé: „Nyújtózz fel, érd el az eget, légy sudár, nyújtsd meg magad, élvezd milyen sudár lettél….” majd a leengedett karokat előrelógatva engedd lengeni a két karodat, inga lendül jobbra-balra…” Ezt többször elvégezzük.
Ráhangolódás:
Meghallgatjuk és énekeljük Bagdi Bella: pozitív gyerek vagyok c. dalát. Lehet rá mozogni, táncolni, ugrálni.
Beszélgető körbe ülünk, megkérdezem, hogy mit jelent a gyerekek szerint az, hogy pozitív gyerek vagyok, mindenre képes vagyok. Körbe indítok egy plüsst, akinél van a plüss, az válaszolhat. A válaszoktól függően segítek, reagálok. Ha valaki a negatív dolgot mondja el, vagy inkább nehézséget, félelmet érez, annak próbálom átfordítani a gondolatot a megoldható oldaláról. Illetve felajánljuk a segítségünket, hogy hozzánk bármikor fordulhat, együtt megoldjuk. Hinni kell benne és sikerülni fog. De amíg ezt gyakorolja, addig mondjon valami olyat, ami megy, ami sikerül.
Ezután elmesélem Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege c. mesét.
A téma feldolgozása:
A mese végeztével megtanuljuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját, mozgással kísérve. Többször elmondom lassan, elmutogatjuk, amíg rögzül.
Jelentésteremtés:
Beszélgetünk arról, hogy voltak-e szomorúak? Mihez hasonlított az érzés? Ki vagy mi segített abban, hogy elmúljon? Ha elmúlt, az mihez hasonlít? Mi az, amit szeretnek, amit mindig szépnek látnak? Amitől mindig felvidulnak? Milyen lehet a varázsszemüvegben látott világ? Ezután bemutatom az én varázsszemüvegem, amit, ha felveszek, meglátom a rossz dolgokban is a jót.
A foglalkozás lezárása:
Készítünk varázsszemüveget színes papírból, kartonból mindenkinek, aki csak szeretne. Majd ki is próbáljuk, ha van rá jelentkező.
Kiszínezzük a munkafüzetben az optimizmus jelét és felragasztjuk a 2. lépcsőfokra.

Szeretném a szemüveget mindig elérhetővé tenni olyan esetekre, amikor valaki szomorú valami miatt, vagy nem sikerült neki valami, ha megossza velünk, ezzel tudjunk segíteni neki.
Későbbiekben új szokásként szeretném, ha elalvás előtt az óvodában mindenki mondana egy szép dolgot, jó dolgot, amit ma észrevett az óvodában.

Reflexió

Az optimizmus gyakorlásához kapcsolódva arról beszélgettünk, hogy mi az, ami nekik örömet szerez, bárki elmondhatta, hogy ő minek örül a legjobban. Amikor végig értünk, azt is megkérdeztem, hogy mi az, amitől szomorú lesz…. az első: ha esik az eső! Erre már a nagy csoportosok reagáltak! Az jó, jó ha esik az eső! Megkérdeztem, hogy miért? Mi a jó az esőben? Lehet pocsolyába ugrálni. Lehet sarazni! Ha vége van, lehet hogy látunk szivárványt! Együtt lehet a család! A nagycsoportosok azonnal érezték, hogy alakítjuk át a rosszat jóvá, hogy lesz a szomorúságból öröm, hogy tudjuk a legjobbat kihozni az elsőre rossznak tűnő dologból. Folytatásként pedig hasra feküdve (fejek középen) elmeséltem Vlagyimir Szutyejev: A gomba alatt c. meséjét

Képek