Boldogságóra Program

Eljött a tanév utolsó hónapja is! Nagyon mozgalmas volt ez a pár hét, minden a búcsúzásról szólt. Ahogy készülődtünk a nagyok ballagására, összegyűjtöttük a szép emlékeket, amiket majd érdemes lesz magukkal vinniük. Kinyomtattam a tanév során a boldogságórákról készült képek egy részét és abból válogattuk ki a legemlékezetesebbeket. Fölragasztottuk őket a boldogságvárunk köré. Jó volt látni, ahogy később többször is odagyűlt pár gyerek köré és felidézték, kinek mi jut eszébe a képek alapján. A csoportba betérő felnőtteknek is tetszettek a képek, kérdezték, hogy mit jelentenek, miről szólnak. Azt feleltük, ezek az év közben gyűjtött boldog pillanataink, mert a boldogság sok kis örömből áll, gyűjteni kell őket. Ez a mi boldogsággyűjteményünk!
A nagyok ballagása nagyon jól sikerült, élvezték is a gyerekek, és voltak megható percek is, mikor a kisebbek átadták a nagyoknak a ballagási ajándékot, és egy-egy jó kívánságot hozzá: Azt kívánom neked, hogy sok barátod legyen az iskolában! Azt kívánom neked, hogy szeressen a tanító néni… A kisebbeknek az okozta a legnagyobb boldogságot, hogy mikor a nagyok hazamentek, eltáncolhatták azt a táncot, amit a nagyok jártak.
Boldog Dóra elhozta nekünk a Boldogerdő -kerekerdő mesét, ami alapján felidéztük, mit tanultunk egész évben a boldogság órákon. Alig győztük sorolni a sok emléket. Segített a felidézésben a sok fénykép a várunk körül. Végre föltehettük az utolsó lépcsőfokra is a jelet! Bejutottunk a boldog várba!
Utolsó nap kimentünk a játszótérre, fagyiztunk egyet, eljátszottuk még Most viszik, most viszik Uborkáné lányát kezdetű dalos játékunkat, ahol a középen álló kisgyerek azt énekli: Már én innen elmegyek, többet vissza se jövök… (Azért szeptemberben visszajövünk még…)
Ebédnél mindig meg szoktam kérdezni, mi tetszett a mai napban legjobban? Sorolták, hogy a fagyi, a játszótér, az egyik kislány azt mondta: „Óvó néni! Hát a mosolyotok!”

Képek